, , ,

Az ifjúsági paradicsomban járva

  1. november 25-én utaztunk Bordányba, ahol egy egész hétvégényi új élmény és kihívás várt ránk. Elsőként magával a Vadgesztenye Ifjúsági szállóval ismerkedtünk meg, bár ekkor még nem tudtuk, hogy kihez is tartozik ez igazán és miért pont ezen a helyen szálltunk meg. Miután lepakoltuk csomagjainkat a színesebbnél, színesebbre festett, emeletes ágyakkal és saját fürdővel ellátott szobáinkban, egy rövid tréning következett, melynek célja leginkább az volt, hogy minél jobban megismerjük egymást, minél rövidebb idő alatt, hiszen egy óra múlva már más program várt ránk. Az ismerkedés során az egyik legnagyobb kihívást egymás lerajzolása jelentette, vagyis inkább önmagunk felismerése a sok irka-firka és pálcikaember közül. Miután jól kinevettük egymás rajzkészségét, már indultunk is tovább kabátokkal és csizmákkal felfegyverkezve a Hermina tanyára.

A tanyát Börcsök Roland, a helyi faluház vezetője mutatta be számunkra. Mint kiderült a tanya jelenleg a DALISZ ifjúsági szövetség kezében van. Jelenlegi állapotát 3 éve érte el. Amikor az épület a szövetség kezébe került még romos állapotban, gazzal benőve árválkodott a település határában, majd a szövetség Európai Önkéntes Programban résztvevő fiatalokkal együtt tisztította meg és újította fel. A munka olyannyira jól sikerült, hogy jelenleg helytörténeti kiállításnak ad otthont az épület, illetve a szövetség székhelyeként is működik. A tanyát az egykoron itt élő Nagy Kálmánné, Hermina néniről nevezték el.

A tanyáról egyenesen a Bordányi Faluházba vezetett az utunk. Bordány polgármesterével, Tanács Gáborral már volt szerencsénk megismerkedni a délután folyamán, hiszen ő trénerként vett részt a foglalkozásokon. A faluházban Gábor és a helyi ifjúsági polgármester, Masir Norbert fogadott minket. Polgármester úrtól megtudtuk, hogy a település élete stabil társadalmi és civil bázison alapszik, melynek szerves részét képezik a helyi fiatalok. A társadalmi élet központjában a KUSZA, azaz a Kulturális és Szabadidős Egyesület áll, melyhez több kis csoport is tartozik, így maga az ifjúsági önkormányzat is. A helyi önkormányzat nagy figyelmet fordít a fiatalokra, a képviselő testületnek tagja egy olyan személy is, aki összekötő kapocsként van jelen a gyermek- és ifjúsági önkormányzat, il

letve a településvezetés között. Mindezek mellett hallottunk olyan megvalósított projektekről is, melyek kiemelkedő módon képviselik a fiatalok érdekeit, ezek közé tartozik az ifjúsági kártyarendszer is, melynek keretén belül az önkéntes munkát lehet pontokra váltani, majd a pontokat később fel lehet használni különböző dolgokra a BIIP-ben. A BIIP, azaz a Bordányi Ifjúsági Pont, egy találkozóhely a fiatalok számára, ahol játszhatnak, beszélgethetnek, filmet nézhetnek, kávézhatnak vagy akár internetezhetnek is. A teremben működik egy büfé is, melyben szintén be lehet váltani az önkéntességgel megszerzett pontokat.

A rövid ismertető után Norbi vette át a szót, aki magát az ifjúsági önkormányzat munkáját és tevékenységét mutatta be. Norbi immáron már ciklusa végén jár. Jelenlegi legnagyobb feladatuk az újak bevonása az ifi önkormányzat életébe, illetve a kampány és a választások segítése, szervezése és lebonyolítása. Norbi szerint az ifjúsági önkormányzat működése rengeteget segít a helyi fiataloknak, ezáltal úgy érzik, hogy fontos szerepet töltenek be a település életében és valamelyest a helyben-maradásukat is elősegíti. Feladataik közé tartozik a különböző programok szervezése, a BIIP nyitva-tartása azon fiatalok részére, akik szívesen beugranak egyet játszani, beszélgetni iskola után. Mindezek mellett évente többször szerveznek közös kirándulást, illetve nemzetközi ifjúsági cseréken is részt vesznek.

Az este hátralevő részében ismertük meg a szegedi Új Nemzedék Központ tevékenységét és megtudtuk, hogy a Központban arra törekszenek, hogy azoknak a fiataloknak adjanak lehetőséget, akiknek a településükön, nincs hasonló ifjúsági hely, mint itt Bordányban.

 

Mielőtt visszaindultunk volna a szállásra, Roland és Norbi körbevezettek minket a csodálatos épületben. Bepillanthattun
k a konditerembe is, amelyet szintén a BIIP üzemeltet, illetve egy karate órának is szemtanúi lehettünk, a színházterembe bekukkantva. Végül még egy kis személyes beszélgetésre is maradt idő, majd visszaindultunk, hogy közösen vállalva a kihívást megküzdjünk a hihetetlen mennyiségű vacsorával.

Stumpf Rebeka

, ,

„A muzsikusnak dalból van a lelke, az egész világ szíve lakik benne.”- egy zenész mindennapjai

A Domaszéki Katalin-bálon a zenekarral beszélgettünk az egész éjszakába nyúló mulatság egyik szünetében. Szeretettel vallottak szakmájukról, ugyanakkor annak árnyoldaláról is beszámoltak nekünk.

Mint zenészek, örömből muzsikálnak, de a szakmájuk a szolgáltató szektorhoz tartozik, így a közönség igényeit kell szem előtt tartaniuk, nem pedig saját elképzeléseiket. Egy bálnak, vagy bármilyen mulatságnak a kimenetele pedig sajnos nem rajtuk múlik, hanem a publikumon. Repertoárjukat meghatározza, hogy hova hívják őket és a jelenlévők igényei is. A következő dalt mindig ahhoz igazítják, hogy milyen hangulatban van a közönség és addig melyik stílus volt, amit a legjobban szerettek. Fontosnak tartják, hogy lépést tartsanak a korral. Ennek megfelelően a mai slágereket is beépítik produkciójukba, de a hagyományos mulatós slágerek sem maradhatnak el.

A mulatós zenész életében nem is az a nehézség, hogy egész éjjel   zenélnie kell, alig-alig pihenőt tartva, mindezt pedig civil foglalkozás mellett, hanem, hogy bánjon a közönséggel. Ez pedig nem könnyű, sőt. Az egyik tag beavatott minket, hogy nem mindig veszélytelen ez a foglalkozás: az egyik fellépésük után a közönség egyik felbőszült tagja kiverte a fogát egy vascsővel. De hát, annak kell zenésznek menni, aki nem tud zene nélkül élni, akkor pedig az ilyesmi csak munkahelyi ártalom. És különben is, már nagyon jó fogimplantátumokat csinálnak!

A zenekar minden tagja zenész, vagy zenei érdeklődési családból származik és egész életüket behálózza a zene. Mint formáció tizenhat éve dolgoznak együtt. A legkönnyebb dolguk a 2000-es évek elején volt, akkor nagy igény volt a munkájukra. Ez mára ugyan csökkent, de így is vannak olyan helyek, ahová minden évben elhívják őket. Nehéz lépést tartaniuk az „egynyári” celebekkel, akiket előszeretettel hívnak meg a szüretekre és bálokra helyettük, de nem véletlen, hogy tizenhat év után már ismertek és nagy becsben állnak a dél-alföldi régióban.

, ,

A vidék helyzete Bordány első emberének szemszögéből

A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége programjának köszönhetően, mi a Vidék Fiatal Nagykövetei betekintést nyerhetünk a mai magyar falvak és az ott élő fiatalok mindennapjaiba. Ezúttal Bordány Nagyközséget ismerhettük meg, amely Csongrád megyében, Szegedtől 20 kilométerre, a Homokhátság szívében található. A Lapéta-tó környéki élő világ, a mezőgazdaságból élő családok múltat igéző tanyái jellemzőek erre a vidékre. Bordány tehát 1950-ben lett önálló település, s ezek után kezdődött meg a falu fejlődése. A falu jelenlegi vezetője Tanács Gábor, aki 2010-ben váltotta fel a 24 évig hivatalban lévő elődjét. A programnak köszönhetően sikerült eljutnunk Hozzá és kíváncsian érdeklődtünk, hogyan alakult idáig a pályafutása. Nagyon segítőkész és fiatalos, vidám polgármestert ismerhettünk meg a személyében.

A község életében fontos szerepet játszik az ifjúság. Számos szervezet és program épül köréjük. Mint például: a harminc férőhelyes modern ifjúsági szálláshely, ahol konferenciák, képzések, edzőtáborok és osztálykirándulások kerülnek megrendezésre. Az „Összefogás Bordányért „nevű civil kezdeményezést is fiatalok ösztönözték, melynek színeiben indult először 2006-ban a jelenlegi polgármester, barátai buzdítására, de ekkor még csak a szavazatok 39,5%-át tudta elnyerni, s ez a győzelemhez még sajnos kevés volt. 2010-ben viszont már felkészültebben indult neki a megmérettetésnek, ennek kézzel fogható eredményeként a voksok 72,57 %-át nyerte el, így a három jelölt közül Ő került a polgármesteri székbe. Innen kezdődött csak az igazi munka.

A korábbiakban ifjúsági segítőként tevékenykedő településvezető ezután sem vette le a fiatalokról a kezét. Megpróbálta ösztönözni és segíteni a leendő képviselőket, intézményvezetőket, lokál patriótákat. Ez olyannyira eredményes volt, hogy az ifjúsági klub vezetőjéből lett a mostani alpolgármester is.

Egy rádió szakkörből nőtte ki magát az ifjúsági klub, majd egyesület, ami jelenleg ifjúsági önkormányzat formájában működik. Az ő fő feladatuk a fiatalok összetartása, fejlesztése, kulturális, közösségi rendezvények szervezése. Saját újságot szerkesztenek, ahol a település életében fontos események kapnak helyet. Ezenfelül a fiatalok interneten is elérhetik a számukra fontosabb információkat, hiszen a település saját facebook oldallal és honlappal is rendelkezik. A fiatalok felelősségteljes munkára nevelése és közösségi összetartás érdekében végzett önkéntes munkák elszámolására, létrehozták a KörBank-ot, Bordányi Baráti Kör rendszert. Közel 100 fiatal csatlakozott hozzá, akik segítik a projektek megvalósulását és hozzájárulnak az egyesület intézményeinek működtetéséhez. A rendszer, a kölcsönös, önkéntes segítségnyújtáson alapul. A munkáért, Bordányi Koronát, virtuális pénzt kaphatnak a fiatalok, amit a biip, Bordányi Ifjúsági Információs Pontban vagy annak kihelyezett vásárain tudnak elkölteni.

És bár az aktív korúakat jobbára a munka köti le, örülnek a fiatalos lendületnek, gyermekeik szerepvállalásának. A településen élő nyugdíjasok is klubba tömörültek és aktívan részt vesznek a helyi történésekben.

Konkrét gazdasági és közösségi eredményeket is fel tudnak mutatni ennek köszönhetően. Az egyik ilyen, amely a gazdasági koncepció része volt, a fiatalok helyben tartása. Komoly összeggel ösztönzik a fiatal párokat; 5 évre kaphatnak kedvezményesen szociális bérlakást, melyet indokolt esetben még 5 évre lehet meghosszabbítani.
További eredmény az UNICEF díj, amelyet megnyertek, így a polgármesteri munkát egy diák csoport is támogathatja.

Továbbá több együttműködésben vesznek még részt, ilyen a diákcsere program, vagy a szegedi gabonakutató intézettel kötött megállapodásuk is. Az ifjúsági szálláshelyen kerékpár kölcsönzésre is van lehetőség, így könnyen megközelíthető a délvidék turistakikötői: Mórahalom, Ópusztaszer és Szeged is.

A jövőben szeretnének még inkább a turizmusra építeni. Terveik között szerepel egy korhű szarmata település létrehozása, hiszen a rómaiak idején szarmaták éltek ezen a területet. Ezt a kort igyekeznek visszaidézni; palánkvárral, tóval s más idegenforgalmi látványosságokkal. Ez a fejlesztés már komoly attrakciónak minősülne a környéken, s remélhetőleg megsokszorozná a településre látogatók számát.

A polgármester szerint viszont nemcsak gazdaságilag, de közösségileg is erősnek kell lenni, hiszen ez fennmaradásuk záloga.

, ,

“Hétköznapi Hősök” – főszerepben Masir Norbert

Az AGRYA szervezetének megbízásából készítettük ezt a portré-riportot Masir Norberttel, Bordány Ifjúsági Önkormányzatának jelenlegi ifjúsági polgármesterével, aki lelkes vezetője a helyi fiataloknak immár közel 6 éve. A következőkben kiderül, hogy egy jól működő – ifjúságot megmozgató közösség élén milyen szemléletű, hétköznapi hős áll. Elöljáróban elmondható, hogy Norbi éppen most áll – kora miatt- leváltása előtt, hiszen nem kerülhet újra elnöki posztra, így ez az interjú az eddigi elnöki tevékenységének a bemutatása, illetve összefoglalása is egyben.

 

 

Mi késztetett arra, hogy csatlakozz a szervezethez és mi az, ami bent tartott – sőt a szervezet elnökévé tett?

12 éves korom óta a Kulturális és Szabadidős Egyesület tagja vagyok. Én ott kezdtem és azóta folyamatosan részt veszek ifjúsági programok szervezésében, mindig beleláthattam a szervezői munkákba és a tervek megvalósításában is részt vettem. Ami motivált, hogy polgármesternek jelentkezzek 6 éve az az volt, hogy hozzá tegyek valami pluszt a helyi élethez és fiatalosabbá, színesebbé tegyük a képviselőtársaimmal azt. Tetszett, hogy mindig volt valami kihívás és minél kreatívabban kellett megoldani a feladatokat. Ennek mindig láttuk az eredményét, valamivel előrébb vittük a település ifjúsági életét és ez is adott további motivációt. Szerintem a kitűzött céljainkat elértük a 6 év alatt és az ifjúság profitált belőle.

 

Szerinted mi teszi Bordányt Bordánnyá?

Az összefogás a településen nagyon jól működik. Nagyon fontos, hogy a fiatalok is ugyanúgy elmondhassák véleményüket és meg is hallgassák őket. Az Ifjúsági Önkormányzatunk nagyban hozzájárul ehhez a folyamathoz, mivel mindig próbálunk együttműködni a többi civil szervezettel, az iskolával és az önkormányzattal. Az üléseink is nyitottak a fiatalok előtt, ahová bármikor eljöhetnek és elmondhatják ötleteiket, vagy éppen problémáikat. Fontos lépés volt az is, hogy bekerülhettem az település Egyészségügyi, Oktatási és Szociális Bizottságába, amely szintén mutatja, hogy a fiatalok véleménye igenis számít. Az Ifjúsági Polgármester poszt szerintem tökéletes hidat alkot az ifjúság véleménye és a döntéshozatal között.

Ez a kis plusz nagyon fontos és ez az, ami szerintem különlegessé teszi a településünket a környéken. Sokan nem is gondolnák, hogy egy Ifjúsági Önkormányzat vagy egyesület mennyit tud adni egy település életéhez.

 

Ha elhagynád Bordányt, hova költöznél? Ha elköltöznél ott is részt vennél közösségépítésben? Törekednél újra, hogy vezető legyél?

Remélem, hogy ilyenre nem kerül sor, de ha mégis, akkor igen, részt vennék benne és törekednék arra, hogy olyan közösséget építsünk, ahol az emberek szeretnek élni és dolgozni. Az itt szerzett tapasztalataimat, gyakorlatomat biztosan megosztanám az ott élőkkel, hogy máshol is meg tudják tapasztalni, milyen az, amikor az ifjúság beleszól a mindennapi dolgokba J.Az a település ahol ezt hagyják és szívesen fogadják, annak van jövője. Ezt szerintem bebizonyítottuk Bordányban.

 

Vannak e napok, amikor elveszted a lelkesedésed? Mi hozza meg minden nap a kedvet a munkádhoz?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Voltak napok, amikor nem úgy mentek a dolgok, ahogy azt vártuk, kicsit a lelkesedés is csökkent. Nekem mindig az hozta meg a kedvem mikor bementem a közösen létrehozott ifjúsági terünkbe. Az ottani légkör mindig hozta a szokásos jó hangulatot, ami fel is töltött engem/minket. Ott mindig sikerült közvetlen módon leülni a többiekkel és átbeszélni a problémákat, amelyek végül sikerrel zárultak. Jó volt látni azt is, hogy mindig voltak ott új arcok, akik érdeklődtek a munkánk iránt és szívesen csatlakoztak a következő programunkhoz.

 

Milyen hasznod származik ebből a tevékenységedből (hiszen a GYIFÖ-ben való munkavégzés teljesen önkéntes és nonprofit)?

Ez teljesen önkéntes, szabadidőnkben csináljuk a testülettel. Amit szerzünk támogatást, teljesen visszaforgatjuk a rendezvényeink magvalósításába és eszközbeszerzésre az ifjúsági terünkbe. Ha valaki ezt a munkát anyagi okokból csinálná, az már nem lenne olyan, elvesztené a lényegét a dolog. Így jobban is tudjuk értékelni a megszerzett dolgokat és a fiatalok is megtanulják értékelni, amit értük teszünk. Ha nincs benne érdek attól lesz érték igazán. Nekünk a haszon a helyiek elismerése és az elmúlt 6 év. Számos dolgon mentünk keresztül és nagyon sokat tanultunk belőle. Rengeteg emberrel megismerkedhettünk, akik hasonló körökben mozognak/mozogtak és nagyszerű emberek. Volt, hogy mi segíthettünk nekik ötletekkel, volt, hogy mi merítettünk ötletet az ő programjaikból. Már ezért nagyon megérte.

 

 Mit javasolnál tanácsként egy újonnan szerveződő GYIFÖ-nek?

Elsősorban azt, hogy legyenek kreatívak és nagyon kitartóak, nekünk is sok időbe telt az, hogy rájöjjünk, hogyan tudnánk egy olyan fiatalos légkört létrehozni a településen ahol a fiatalok szeretnek élni és olyan közösségi teret fenntartani, ahol nemcsak szívesen töltik az időt, de hasznosan is. Továbbá fontos volt, hogy érezzék magukénak az ifjúság helyzetét, ami a kulcsa az egésznek és merjék elmondani véleményüket.

Mielőtt elindulnak képviselőnek vagy polgármesternek, legyenek tisztába vele miért is szeretnék ezt és valóban szeretnék-e. Ha szeretnének esetleg több tapasztalatot szerezni, nyugodtan keressenek meg minket és szívesen bemutatjuk nekik a helyi ifjúsági munkát.

 

Ha lehetne meghosszabbítanád a tisztséged?

Igen, meghosszabbítanám, de azt is tudom, hogy nagyon fontos a változás. Kellenek az új emberek, új ötletek. Ők már lehet, hogy másképp fogják látni a dolgokat, és lehet, hogy jobban. Én legalábbis már nagyon várom az új testületet és, hogy milyen új dolgokat „dobnak” be a közösbe J. Amikor mi kerültünk be, mi is új programokat és terveket csináltunk. Ezek az ötletek lehetnek akár formabontóak is, de biztosan szívesen fogadják majd őket a helyiek.

 

Mire vagy a legbüszkébb ifjúsági elnökként elért eredményeid közül?

Nagyon sok dologra lehetünk büszkék szerintem. Talán amit ki tudnék emelni és a legutóbbi eredményünk, az a közösségi konyhánk, amelyhez egy kávézó is kapcsolódik. Azért hoztuk létre, hogy a településen elő gyerekek, főleg a hátrányos helyzetben lévők bármikor, ha betérnek, megihassanak egy teát, kakaót vagy elkészíthessenek egy szendvicset maguknak. Továbbá a nemzetközi projektjeinknek is teret ad a konyha egy-egy est folyamán, ahol a vendégek elkészíthetik a saját országukra jellemző ételeket, illetve az egyesületünk saját programjai megvalósítása során is jó szolgálatot tesz. Amire még büszke vagyok az a nemzetközi kapcsolatrendszerünk, az ifjúsági szálláshelyünk, a Kör-bank rendszerünk és az online-választási rendszer. Ha valaki többet szeretne megtudni ezekről, nyugodtan keressen bennünket.

 

Van olyan ötleted, ami még megvalósításra vár?

Igen, kezdeményeztük az önkormányzattal közösen a játszóterek felújítását, valamint street-workout terek létrehozását is a településen. Ez a projektünk még döntés alatt áll. Remélem pozitív lesz az eredmény és a fiatalok új tereken tudják majd eltölteni szabad idejüket a jövőben.

 

A továbbiakban is segíteni fogod a szervezet működését?

Igen, segíteni fogom, amikor csak tudom, és a programokon is részt fogok venni. Bármikor fordulhatnak hozzám és az előző testület tagjaihoz is.

, ,

Az egyszerűség a jó pecsenye titkára

A disznótorosok egyik hagyományos étele a frissen sült pecsenye. A pecsenye nem más, mint zsiradékon kisütött friss és pácolt sertéshúsból készült étel. Ennek a finom ételnek az elkészítése nagyon egyszerű, mégis megszámlálhatatlan variációja létezik. Itt valóban igaz a régi mondás, hogy „ahány ház, annyi szokás”.

November 26-án a Domaszéki böllérnapon jártunk és rengeteg élménnyel gazdagodtunk. 1998 óta kerül megrendezésre az a remek, családias hangulatú hagyományőrzőrendezvény. A Böllérnap -3°C-ban 6:30kor kezdődött a böllércsapatok és a pecsenyesütők versenyével.
A hideg ellen a pálinka variációk sokaságával lehetett – illetve volt ajánlott – védekezni. A megmérettetés közben különböző technikákkal kerülnek feldolgozásra a sertések, azután a pecsenyéket készítették el különböző formában és ízesítéssel. Idén 15 csapat mutatta be a maga szerint legjobb pecsenye verzióját (és majdnem ugyanennyi saját pálinkáját is). A csapatok összetétele főként Domaszék és könyökén élő versenyzőkből állt, de találkoztunk erdélyi részvevőkkel is.

Ezt az egyedülálló lehetőséget kihasználva elhatároztuk, hogy utánajárunk a jó pecsenye titkának!

 

 

                                                            

 

A domaszéki Jázmin Nyugdíjas Klub hölgy tagjai a férfiakra bízzák a megfelelő friss húsok kiválasztását, amelyet egy egyszerű fűszerezést követően sütnek ki. Elmondásuk szerint a jó hús puha, friss, és ettől más az íze. Mindezt a Domaszéki Élhetőbb Faluért Közhasznú Egyesület csapata is megerősítette: a jó pecsenyéhez elengedhetetlen a friss hús, amelyek közül preferált a tarja. A Domaszéki Családok Klubjának tagjai elárulták, hogy ügyelni kell a jó fűszerezésre is. A fűszerek közül semmi se domináljon, harmóniában kell lenniük. A jellegzetes magyaros fűszerezést a só, bors és fokhagyma mesterhármasa adja meg. A pecsenyesütés fortélyaiba Rácz László, Arany diplomás amatőr Királyi Szakács vezetett be minket.

 

„Alapvetően a tárcsát felmelegítjük, amelyen először füstölt szalonnát sütünk ki, majd ennek a zsírjában sütjük a pácolt tarját. Pácoláshoz sót, borsot, olívaolajat használunk. A só mennyisége a pácolási időtől függ: minél korábban pácoljuk, annál kevesebb só kell, mert megszívja magát, viszont ettől lesz igazán finom! A tarját a pácolás előtt vékonyra klopfoljuk, használhatunk nyakast vagy combot is” – mondta el számunkra a Királyi Szakács.

Találkoztunk olyan recepttel is, ahol a fokhagymás tejben pácolt húsokat paprikás sós lisztbe forgatva sütötték ki. Egyszerűen mennyei!

Természetesen a köretről sem feledkezhetünk meg. A verseny résztvevői hagymás sült krumplit, zöldségeket, puliszkát ajánlottak a húsok mellé, és persze egy kis étvágygerjesztő pálinkát!

A pecsenye titka tehát az egyszerűség, a friss hús, a magyaros, ám harmonikus fűszerezés, amit a versenyzsűri tagjai is megerősítettek, akik elsősorban a házias és disznótoros jelleget, az íz világot és a tálalást pontozták. A csapatok a különböző kategóriákban szép eredményeket értek el!A titkok felkutatása közben kóstolót is kaptunk, ezúton is gratulálunk minden csapatnak és szakácsnak!

És végezetül mondjuk mindenkinek, hogy nem kell feltétlenül disznót vágni, hogy ilyen finomságokat készítsünk, mindössze be kell szereznünk egy darab friss sertéshúst, fűszereket, és egy serpenyőt. Ehhez kínálunk mi is egy remek disznótoros pecsenye receptet, és arra biztatunk mindenkit, hogy elevenítse fel otthon a konyhájában is ezt nagyszerű vidéki hangulatot!

Recept ajánló:

Hozzávalók:

4 sertéstarja csont nélkül

fokhagyma

1 tk. durvára őrölt bors

étolaj

1 kg burgonya

40 dkg házi csalamádé

2 fej lila hagyma

Elkészítés:

A hússzeleteket kiklopfoljuk, a tarján az inas részeket bevagdossuk, megszórjuk sóval, grill fűszerrel és durvára őrölt borssal, és annyi olajat öntünk rá hogy ellepje, majd 24 órára a hűtőbe tesszük pácolódni.

A hagymát és a burgonyát megtisztítjuk. A burgonyát hasábokra a hagymákat fél karikákra vágjuk.

A burgonyát bő olajban megsütjük.

A hússzeleteket grillen vagy serpenyőben, kevés olajon szép pirosra sütjük.

A megsült húst sült burgonyával, házi csalamádéval és a lila hagymával tálaljuk.

Jó étvágyat kívánunk hozzá!

Torma Tibor

Ratting Diána

, ,

Gavallér Böllér Gallér – Disznólkodás/Malackodás egy böllérrel?

Cikkünkben sem a béka- sem a madárperspektíva, sokkal inkább a gallér perspektíva az irányadó. Igyekszünk a böllér gallérjáról szemlélve elemezni a hagyományos és a modern technikával történő disznófeldolgozást.

A domaszéki Böllérnap évek óta nagy érdeklődésre tart számot, nem volt ez másként idén sem. Ilyenkor több csapat mutatja be sertés feldolgozási tudományát. Kiszemeltünk két csapatot az összehasonlító elemzéshez. Az egyik az erdélyi Lövétéről érkezett, s ők hagyományos módszereket használtak, a másik a helyi Száraz Ferdinánd hentesmester csapata, akik modern eszközöket vonultattak fel.

Most pedig következhet a részletekbe menő hasonlítgatás…

 

Mindkét malac házi koszton hízott közel kétszáz kilósra.

A végzetes pillanatban azonban az első csapat egy éles szúró szerszámmal, a másik viszont modernebb technológiát használva, az erre a célra kifejlesztett sokkolót és pisztolyt használta.

Ezután a szőrzet eltávolítása következett. Itt is eltérnek a módszerek: a lövétei
csapat egy forrázó teknőbe fektette a sertést és forró vízben, láncok segítségével megforgatták, hogy a szőr szépen lejöjjön.(Ha mangalicáról van szó, gyantázzák, akárcsak a hölgyek a lábukat a selymes puhaság elérése érdekében.) Majd  hagyományosan szalmával szórják körül a malacot és ezt gyújtják meg, hogy a malac szép pirosra perzselődjön.

Ennél jóval gyorsabb technikát alkalmaztak a másik csapat tagjai, ők ugyanis a szőrt gázpörzsölővel égetik le, majd a lekaparás után újra pörzsölik, utána szépen átmossák a disznót az orra hegyétől a farka végéig. A lemosás után a tényleges feldolgozás következett. Az erdélyiek asztalra fektették és az állat hátától kezdték meg a munkát, kívülről befelé haladva, melynek során a lábvégek, a csülökrészek, az első és hátsó sonkák levétele után a malacot hasra fordították, hogy „levegyék róla a kabátot”. A megnyúzás után következett a zsigerelés, melynek során a belső szerveket, valamint a fejhúst kifőzték egy katlanban, ami majd rizzsel és fűszerekkel összekeverve alkotja a disznótor egyik legfinomabb ételét, a hurkát. A domaszéki böllércsapat egy állványra akasztva előbb a disznó hasánál ejtett egy metszést, majd a belsőségek eltávolítása után kettévágták egy motoros eszközzel, ezután kisebb darabokat készítettek belőle, azaz ők belülről kifelé haladtak. A végtermékek is különböznek, mind arányukban, mind a fűszerezésükben. A hurka elkészítésében a két csapat között volt egy apró eltérés. Tulajdonképpen az összetevők ugyanazok, csak a rizsből kevesebbet használnak az erdélyi magyarok. Mondván, ha szárazabb a hurka, akkor jobban szomjazik rá az ember. Az erdélyiek a szalonnát igen, de a sonkát nem szoktak füstölni, a sonkának való húst inkább elteszik a többi hússal együtt, és remek rántott szeleteket és egyéb sült húsokat készítenek belőle. A szalonna tartósításának egyik alapja a sózás, melyet fateknőben végeznek, hiszen a só a fából nem old ki káros anyagokat, míg a mai műanyag ládák használata erre a célra igen káros. A szalonna formára vágását követően, ami a füstölés és tárolás miatt elengedhetetlen, azonnal a teknőbe kerülnek a már kenyérszalonnának nevezett zsiradékok. Alapvető különbség a magyar és az erdélyi hagyományok között, hogy a magyar csapat a szalonnát jó alaposan besózza, szinte minden apró résbe betömködték a sót, hiszen ez gátolja meg a hús romlását. Ezután a szalonna levet enged és körülbelül egy hétig ebben a sós lében forgatják. A második héten szoktak páclevet főzni, melybe vöröshagyma, feketebors, babérlevél, majoránna, só, köménymag, fokhagyma és szegfűbors kerül. Ezekkel az összetevőkkel összeforralják a páclevet, majd visszahűtve öntik a teknőben lévő szalonnára, addig hogy a lé ellepje. Két hétig forgatni kell a szalonnát a lében, majd a füstülés előtt lemossák langyos vízzel és akác, illetve bükkfa fűrészporral füstölik meg. Kiderült, hogy a lövétei csapat nem szokott pácolni és sózni sem, hiszem a természeti adottságoknak köszönhetően, a szalonnát a faluhoz közeli forrásból vett természetes sós vízben tudják érlelni, ugyanúgy 3 hétig, majd ezután füstölik, általában bükkfa fűrészporral.

A disznótor napjának egyik fénypontja a friss alapanyagból készülő ebéd és/vagy vacsora. Megkérdeztük a két csapatot és itt is igen eltérőek a szokások. A helyiek hagymás sültvért reggeliznek, ebédre a toros levest zöldségekkel, pirított zsemlekockákkal tálalják, a pörköltet hajábansült krumplival fogyasztják, majd a töltött káposzta következik, végül sült kolbász, hurka kóstoló és zárásként – aki még bírja – szilvalekváros papucs, fonott kalács, túros lepény jár. A vendégcsapat elbeszélése szerint náluk a vért inkább a hurkába teszik, így az ő reggelijük a lecsi-pecsi lepcsánkával, a káposztaleves húsgombóccal pedig a mi húslevesünket helyettesíti. A lecsi-pecsi a disznóvágások elmaradhatatlan reggelije, elkészítése:

 

  • Hozzávalók: hús, a disznó a még meleg, nyaki, kövérkés részéből 2 kg, 5 fej piros hagyma, 5 cikk fokhagyma, só, bors, pirospaprika.

 

  • Elkészítése: A húst kockákra vágjuk s egy érclábasban a kályhára rakjuk. Sót, borsot, apróra zúzott fokhagymát adunk hozzá és saját levében pároljuk. Amikor zsírjára sült hozzáadjuk a felkockázott hagymát, majd ízesítjük borssal, pirospaprikával és pár percig még pároljuk. Puliszkával, hordós káposztával tálalják.

 

Az egyik legfontosabb alapkellékről még nem ejtettünk szót, ez pedig nem más, mint a böllérek üzemanyaga. Az anyaországiak az Arany Ászokra, az almából és a barackból készülő házi pálinkára esküsznek, míg a lövéteiek a Csíki sörre és a szilva, illetve az áfonya pálinkára teszik a voksukat. Az erdélyiek szilvapálinkáját volt szerencsénk megkóstolni, amely mind ízében, mind zamatában felülmúlta a hazai ízeket, emellett úgy gondolom hasznos volt az immunrendszerünknek is.

A böllérnapon megismerhettük a böllérek gavallér személyiségét is, hiszen minden tiszteletet megadtak a malacoknak és a toron résztvevő vendégeiknek egyaránt. A malacokat méltó, kegyes halálban részesítették, hogy beteljesíthessék a végzetüket. Nem utolsósorban, pedig olyan ínycsiklandozó ételeket készítettek belőlük, melyek igazán elnyerték a vendégeik dicséretét. Mindezt természetesen egy napi önfeledt társaság „chef”-jeként cselekedték, hol pálinka, sör és némi bor szükségeltetett a munka gördölékeny menetéhez.

Habár cikkünkben a különbségekre hívtuk fel a figyelmet, meg kell említenünk, hogy az estét igen nagy egyetértésben a Katalin bálon zárták a csapatok.

A divat változik, de a gallér marad. :D

 

 

Kispéter Anett

 

Pintér Bálint