Következő kis cikkemben településünk báli hagyományait fogom feleleveníteni, bemutatni számotokra. A bálok is hozzátartoztak elődeink népszokásaihoz, és a társadalmi érintkezés, az ünnepek szerves részei voltak. Számos változatuk előfordul: vallási ünnepekhez köthető (farsang, húsvét, búcsú), a mezőgazdasági élet ünnepeihez köthető (aratás, szüret) és a névnapokhoz köthető mulatságok. Ezeknek a nevezetes alkalmaknak az ünneplése településenként más-más.

Ezek közül a mulatságok közül most a régi világ szüreti hagyományait ismertetem veletek pár mondatban. A bálokat vasárnapi napokon tartották szabadtéren vagy a helyi művelődési házban, régebben dohánypajtában. Ezekre a rendezvényekre csak 16 év felettiek mehettek, akik ennél fiatalabban akartak beszökni, azokat egyszerűen hazazavarták. A lányok édesanyjuk kíséretében, a legények kíséret nélkül is megjelenhettek. A cigányzenére ropott tánc kezdetén a lányok karéjban táncoltak, anyukáik a terem szélén ültek, semmilyen eseményt el nem mulasztva. A legények a nekik legjobban tetsző és a legjobban táncoló lányokat kérték fel, amelyik lánynak nem jutott pár, az leült az édesanyja mellé. A bál végeztével a legények hazakísérték a lányokat, de soha nem kettesben, csak úgy, ha a lány édesanyja is jelen volt.

A leglátványosabb a régebbi időkben és most is a szüreti mulatságsorozat, a bál és a felvonulás, amelyre a legények már előre meghívták párjuknak a kiválasztott lányt. A szüret megünneplése a felvonulással kezdődött, amelyen a lányok magyar ruhába, a legények csőszruhába öltöztek. A falu egyik végétől a másikig tartó zenés-táncos felvonulást követően kezdetét vette a szüreti bál, ahol a termet szőlőfürtökkel díszítették. Ennek azért is volt jelentősége, mert a legényeknek az volt a feladatuk, hogy ezeket a fürtöket ellopják anélkül, hogy a csőszlányok ezt észrevették volna. Ha valamelyik legényt mégis tetten érték és elkapták, akkor az büntetést fizetett a jegyzőnek vagy a bírónak. A bál alatt, amíg a cigánybanda is vacsorázott, a lányok vacsorázni hívták a legényeket a szülői házba. Vacsora után már átöltözve mentek vissza a bálba, ahol már nem csak a párjukkal, hanem másokkal is táncolhattak.

 

Napjainkban, az elmúlt évek hanyatlása után, évente több alkalommal is rendez bált Cserháthaláp vezetősége. Ilyen alkalmak a farsang, a húsvét, a falu védőszentjeinek (Péter és Pál) ünnepe és a szüret. Nagyon fontosnak tartjuk hagyományaink ápolását, amelyeknek jelentős közösségformáló és összetartó szerepük is van. A kellemes kikapcsolódás és szórakozás mellett nem titkolt célunk, hogy a mai fiatalokat szülőfalujukban tartsuk, vagy tanulmányaik befejezése utánletelepedésre bírjuk izgalmas, tartalommal megtöltött programjaink segítségével. Ebből szeretnék most kiragadni egyet, s bemutatni nektek egy falusi farsangi bált napjainkból. Bár sajnos a vallási szokások a mai világban háttérbe szorultak, ha másért nem is, de a jó móka kedvéért az álarcos bált azért rendre megtartjuk.

Lehetőség szerint megpróbálunk minél több embert meggyőzni, hogy öltözzön be, s ápolja legalább ezt a hagyományt. Születnek egyéni és társas, csoportos jelmezek is. Többféle kategóriában hirdetjük meg a jelmezversenyt, s azok ötletessége, belefektetett munkája, tréfássága, vagy abszurditása adja meg a zsűrinek a megfelelő segítséget a bírálás során. A kavalkádot egy csoportképpel őrizzük meg az utókor számára.

 

A nyerteseket tortával díjazzuk, majd az eredményhirdetést követően kezdetét veszi a farsangi bál, ahol a jókedvet élő zenével biztosítjuk, s újabban a szintetizátor és az énekes mellett a változatosság kedvéért sokszor kap szerepet egy szaxofon is. A mulatságnak a hajnal szokott véget vetni, s a bálozókat a kakasszó szokta hazahívni. A mellékelt képekkel szeretném szemléltetni számotokra, hogy milyen is egy kis falusi mulatság, s bíztatok mindenkit, hogy akinek van rá lehetősége, az feltétlen próbálja ki egyszer.

 

Dócs Dávid