, , ,

Szórakoztatóközpont 50 évvel ezelőtt egy pár száz fős magyar faluban?!

Mindenkinek más-más elképzelése van arról, mit is jelent az, hogy valaki vidéki. Mindenki fejében jelen vannak az általánosítások, miszerint a fővárosiaknak a vidékiekről alkotott elképzeléseikben úgy élnek ezek a vidéki emberek, mint akik egész életükben állatokat tartottak, földművelésből éltek, sáros csizmában járkálnak a házban, otthonkát hordanak és döngölt konyhában főznek.

Ha elutaznak, az emberek hétköznapi szófordulatként használják, hogy vidékre mennek, pedig csak a szomszéd faluba utaznak.

Szóval tényleg mindenkinek mást jelent a vidék. Én 16 éve élek a fővárosban, vidéken nőttem fel, itt töltöttem a gyerekkoromat és itt jártam iskolába. Szerencsés vagyok, hogy mindkét világba betekintést kaptam. De azt mondhatom, annak ellenére hogy vidéki vagyok, a fővárosiakat el kell keserítsem, mert nálunk vidékiként sosem volt háziállat otthon, nem foglalkoztunk földműveléssel, édesanyám nem hordott otthonkát, és a házunk is igazán modern volt.

Mindemellett egy tolna megyei kis falu jelenti nekem és a családomnak az igazi vidéket.

Kocsola a dunántúli dombvidéken, a Dombóvári kistérségben, a megye délnyugati szögletében megbúvó település.  A dombtetőn a templom és a temető, a domb lábánál pedig a néhány száz lakosból álló falu alakult ki. Valamikor jobb időket élt meg. A falu népe földművelésből élt, volt néhány mesterember, hentes, molnár, kereskedő. A történelem viharai megtépázták ezt a kis települést is. „A település pontos keletkezésére vonatkozóan megbízható információk nincsenek, a kis számú írásos feljegyzések alapján csak mozaikszerűen állítható össze története. Múltjáról leletek, égetett agyagedények, római pénzek, kis szobrok tanúskodnak, amelyek ma a szekszárdi múzeumban láthatók. Valószínű, hogya honfoglalók szálláshelye is volt. Szeghalmi szerint a XI. és a XII. században a Monoszló nemzetség tanyázik itt. Egy 1271-ben kelt oklevél tanúsága szerint már temploma is volt. 1500-ban a tamási várhoz tartozott, és a Héderváry család birtoka volt. A hódoltság végén, valószínűleg pestisben vagy éhínség miatt a lakosság elpusztult, a XVIII. században telepítették újra. Vályi András Magyarországnak leírása című könyvében olvashatjuk: “Kocsola magyar falu, földesura H. Esterházy Uraság, lakosai katolikusok, határja jó termékenységű, vagyonjai jelesek.” A kis falucska jobbágyközség lehetett, amelynek neve (Kocsolya, Kotzola, Kocsola), valamint földesurai az idők folyamán változtak. A török hódoltság után első lakosai magyarok voltak. 1740 körül jelenik meg Fischer József molnár “népes” családjával. Németekkel való telepítését 1763 utánra teszik, de itt telepszik meg Hőgyész, Dúzs, Tevel, és különösen Pári népfeleslege is. A németek megjelenésével az 1920-as évek végén, az 1930-as évek közepén már élesedik az ellentét a magyar és a német lakosság között. 1945 előtt a magyar lakosság a Nagyhát utcát, a németség a központtól távolabbi utcákat lakta. Egymás között nem házasodtak. A II. világháború idején a német lakosság nagyobb része a Volksbund tagja lett. A háború utáni kitelepítések következtében a németek helyére a Felvidékről, valamint Jugoszláviából magyar lakosság érkezett. A nemzetiségi ellentétek tovább éleződtek, és a felvidékiek egy része elköltözött a településről. A döntően mezőgazdaságból élő lakosság számára jelentős változást a mezőgazdaság átszervezése hozott. A birtokok összevonása, a gépesítések hatására a mezőgazdaságban dolgozók aránya az addigi 96%-ról csakhamar 69%-ra esett vissza.”

Kocsola, Zrínyi u. 1. Itt éltek az én apai nagyszüleim és dédszüleim. Egy hatalmas Mária Terézia korabeli házban laktak, mely egy saroktelken helyezkedett el és 1500 négyzetméteres telek tartozott hozzá.

A házban volt mozi, szatócsbolt, kocsma, mészárszék, szikvízüzem és lakóhelyiségek. Hatalmas udvar, ahol  aztyúkok szaladgáltak, az ólakban mindig volt egy-két disznó. Nagy melléképület, ahol a lovaskocsival érkezők be tudtak állni és be tudtak térni egy kis pihenésre.

Testvérem ott volt először moziban, a Piedone (BudSpencer) filmek mentek akkoriban. Így emlékezik vissza:„Disznóvágás estéjén mentünk, mert akkor ott aludtunk. Ilyen székek voltak csak feketék, kemény volt és nyikorgós….  Vannak emlékeim, sajna csak a fejemben, de az is valami. A szüretekről, présházról, a hordópucolásról, ahogy vittük a szőlőt, és amikor a mozi már nem működött akkor dolgoztuk fel…Én szerettem menni!”

Minden évben a búcsú napján Anna napkor július 26-án nagy körhinta állt az udvaron, a ház körül pedig céllövölde, meg mindenféle árus kínálta portékáját.Az ünnep vallási gyökerekkel bír és a templom védőszentjéhez, Szent Annához van köze. Gyerekkoromban a búcsú azon ritka napok egyike volt, amikor a szélesebb rokonság találkozott. Ilyenkor finomakat ettek- ittak, nagyokat beszélgettek, estére kelve gyakran mulatoztak is. Búcsú napjára a portákat mindig szépen kitakarították, a házakat kimeszelték. A gyerekek izgatottan várták az ebéd végét, hogy végre indulhassanak a bazárba vásárolni, mivel a rokonoktól szép zsebpénzt kaptak. Jellemző búcsúfiának számított a bocskorszíj, a törökméz és a kakasos nyalóka, hogy a mézeskalácsot ki ne felejtsem. Ilyenkor  akár 1 hétig itt éltek ezek a vásározó emberek. Volt élet a kis faluban!

Szüleimmel és bátyámmal jártunk ide, meglátogatni a nagyszüleimet. Számomra ismeretlen volt ez a világ. Sok idős emberrel találkoztam, másként beszéltek, de mindig örültek, ha megérkeztünk. Bátyám mindig jobban feltalálta magát, szeretett kutatni, padláson keresgélni, régi dolgokat begyűjteni. Én nem igazán tudtam mit kezdeni a látottakkal, hiszen még pici voltam.

Nagyapám hentes és mészáros, valamint kocsmáros is volt. Arra emlékszem, hogy finom töltelékárut készített mindig, jól főzött, szerették a faluban, mert mindenkinek igyekezett segíteni.

Nagyanyám a háztartást vezette. A dédszülők közül a dédimama élt ott, elég öreg volt, de minden találkozáskor lelkesen mesélt az elemi iskolai élményeiről, fel tudta sorolni Magyarország fő folyóit, legfontosabb hegyeit és az alföldeket is. Mindig csodálkozva hallgattuk.

A nagyszülők üzemeltették a szikvízüzemet is. A dédnagypapa testvérének a férje híres szikvízüzeme volt ez, ő volt Dróth Antal szikvízgyáros. Dróth Antal megjárta Amerikát és hazatérve a kis tolna megyei faluban megalapította a szikvízüzemét.

 

 

A fentieket végigolvasva joggal állíthatjuk, hogy Kocsolán a Károlyi család egy modern szórakoztatóközpontot üzemeltetett akkoriban, 50 évvel ezelőtt egy pár száz fős magyar faluban, Kocsolán. Mai szemmel is lenyűgöző, hogy mennyi mindennel foglalkoztak.

Ilyenkor gondolom azt, hogy el kellett volna hozni mindent, ami mozdítható volt, illetve fényképezni, amikor még minden működött. Akkor még nem fényképeztünk,úgy mint most, pedig kellett volna.

Mára már mindenki meghalt, a házat az enyészet eszi. Senki sem él ott, az ismerősök is elmentek már, csak a temetőben emlékezünk.

Károlyi Kata

/by
, , ,

Keresd a vidékit a családban és a barátaid között! Emlékek és élmények.

A mi kis falunknak színe, lelke, szíve van. Valamikor nagyobb népesség lakott itt, mára csak a kitartóak, „ittragadtak”, vagy elvetemült bevándorlók lakják, alig 100-an. Az itt ragadtak egy része nyugdíjas, a fiatalok java részt munkanélküliek. Páran járnak el a szomszéd falvakba, vagy városba dolgozni. A betelepültek jórészt a külföldi szociális háló jóvoltából itt, az ottanihoz képest jóval nívósabb életet élhetnek. Aki nem külföldi, azt a falu viszonylagos elzártsága vonzotta. Vörös József ménese lovas körökben nevezetessé is tette a falut.

A faluban szarvasmarha is csak nála található, így a család számára felesleges tejet szűk körben értékesíteni tudják. Már csaknem baráti viszonyok alakultak ki, így sokszor nem pénzért, hanem csere termékért adják a tejet. Teri néni már kávéval várja az érkező „szállítót”, akit minden alkalommal megpróbál minden féle földi jóval teletömni, persze a gyerekeknek külön csomagol is. Minden alkalommal felajánlja, hogy a fiatalok közül bárki bármilyen főzési, kertészeti, vagy egyéb dolgot szeretne tanulni, az nyugodtan menjen el hozzá egy napra és ő majd mindenre kitanítja. Írhatnék még sok nevet, akit példaként lehetne emlegetni a közvetlenségéről, vendégszeretetéről és baráti hozzáállásáról. A falun az emberekben még él az önzetlen segíteni akarás, tudják: ma a szomszéd kistraktorja akadt el a sárban, de lehet, hogy holnap az enyém fog. A „multik” az óriásgazdaságból nem vennének ki a munkából egy gépet se, hogy kihúzzanak a sárból, de nincs is szükségük senki segítségére, náluk már a jövő év is finanszírozva van.

A falu előnye és egyben hátránya, hogy mindenki ismer mindenkit és mindenki mindent tudni vél, vagy tudni akar. Itt semmi nem maradhat titokban és jól érezhető, hogy a félreértett pletykák milyen gyorsan terjednek. Egy elejtett mondatból, hogy kevés a pénz, mert kell az esküvőre félre tenni (ami igazából azt takarja, hogy az egyik családtagjuk megnősül, így kell számolni egy nagyobb kiadással), másnapra az a hír járta, hogy a 17 éves lánya férjhez kell, hogy menjen, mert biztos terhes. Ez is hozzátartozik egy kis közösség életéhez, amit elkerülni nem lehet, de talán ez adja a falusi élet savát-borsát.

 

„Helyi hősök” lakóhelyen élő olyan személyek, akik foglalkozásukban, életútjukban, vállalkozásukban… stb példaértékű utat jártak be

 

Gyűrűsön található egy nagy, 150-es állományt számláló gidrán és hucul lótenyészet, ami nem csak a faluhoz képest nagy, de az ország ménesei közt is méltó helyet foglal el. Vörös József hozta létre a ménest, akinek a genetikai értékek megtartása és kiaknázása az egész életét felöleli. Pár éve a lovak mellet szarvasmarhákat is tenyészt, méghozzá Kárpáti borzderes fajtát.A gazda Szőcén egy Vas megyei településen nőtt fel, így saját szemével látta és tapasztalta a vidéki, falusi élet átalakulását.

25-30 évvel ezelőtt Gyűrűsön minden háznál volt tehén, sőt csarnok is, ahova a gazdák a friss tejet minden nap elvitték. Ma már egyedül Vörös Józsefnél található egy kisebb gulya. A felesége sajtokat készít, kérésre szilvafával füstölve hagyományos módon. Nagyobb üzemekben már ez is megváltozott, a sajtokat füstlébe áztatva értékesítik, így az aromát megkapja, de a tárolhatóságán nem javít.

 

A lótartás is megváltozott, ma már munkára kevesen használják őket, inkább csak házi kedvenc, vagy hobbiállat a ló. Ezzel nem csak a lótartáshoz értő szakemberek száma egyre kevesebb, de a használható, egészséges, nem túltenyésztett lovaké is. Példaként a hucul lófajtát hoznám, a Romániából behozott egyedek igaz, hogy az első héten rettegnek az embertől, de hosszú távon a legjobb munkalovakká, legmegbízhatóbb gyereklovakká válnak. Tanításuk gyors, egyszerű, a lovak biztos lábúak (nehéz lenne egy csámpás botladozós lónak életben maradni a román hegyekben), könnyen kezelhetőek, jó munkakészségűek. Ezzel szemben ott vannak a lengyel huculok, amiket ma már az ugrásokkal tarkított huculösvényre tenyésztenek. Ennek eredményeként van egy temperamentumos sportpóni jellegű (természetben) huculuk. Sajnos fel kell ismerni azt, hogy ugró  versenyre való kislónak, póninak ott az imént említett sportpóni, amit a hucul évszázadok múlva sem fog tudni überelni, de hiányozni fog a palettáról a nyugodt, kezdőknek ajánlott, megbízható gyerekló, ami alkalmas akár terápiás lovasoktatásra is. Gyűrűsön ezért is próbálják a régi módszert fenntartani, hogy a lovaknak legyen feladatuk, hasznuk, dolguk, ezzel válnak igazán kiváló egyedekké. A napi trágyát lovaskocsival viszik le, felfelé egy, vagy két széna,- szalmabálát a visznek az istállókba az állatok segítségével. Így a ló azon kívül, hogy kiváló fogatló lesz, megtanul türelmesen várni, hozzászokik a háta mögötti zajokhoz (elég nagy csattanással jár, mikor egy bálát a kazalból a kocsira gurítanak) és sokkal megbízhatóbb lesz. Talán egy közeli példán keresztül mindenki jobban át tudja érezni ennek fontosságát. Ha valaki a semmit tevéssel megoldja a megélhetését, és a gyereke így nő fel, ezt látja példaként. Kevés az a gyerek, aki felnőve aktív munkára alkalmas, hiszen egész eddigi életében más példát látott maga előtt, máshoz szokott hozzá. Elkényelmesedik, nem lesz olyan se az állóképessége, sem az izomzata és véleményem szerint a betegségekkel szemben is sokkal fogékonyabb lesz.

Vörös József tenyésztői munkáját több díjjal is kitüntették. Elnyerte a „Gidrán fajta őrzője” címet, a Parlamentbe vehette át az Újhelyi Imre Díjat, minden évben ér el sikereket a tenyésztői kiállításokon, Penta nevű gidrán kancája nagydíjas ló lett az Alföldi Mezőgazda Napokon Hódmezővásárhelyen.

 

Az életét a lovaknak szentelte, az utolsó fillérjét is elköltötte, ha egy-egy ritka kancacsalád, vagy ménvonal egyedeire bukkant. Nála elhivatottabb emberrel még nem találkoztam, több, mint ötven évesen is egész nap rendületlenül és fáradhatatlanul dolgozik és próbál fenntartani egy értékes genetikai állományt, ami nélküle kihalna.

Kovács Emese

/by
, , ,

Báli hagyományok a településünkön régen és napjainkban / Cserháthaláp

Következő kis cikkemben településünk báli hagyományait fogom feleleveníteni, bemutatni számotokra. A bálok is hozzátartoztak elődeink népszokásaihoz, és a társadalmi érintkezés, az ünnepek szerves részei voltak. Számos változatuk előfordul: vallási ünnepekhez köthető (farsang, húsvét, búcsú), a mezőgazdasági élet ünnepeihez köthető (aratás, szüret) és a névnapokhoz köthető mulatságok. Ezeknek a nevezetes alkalmaknak az ünneplése településenként más-más.

Ezek közül a mulatságok közül most a régi világ szüreti hagyományait ismertetem veletek pár mondatban. A bálokat vasárnapi napokon tartották szabadtéren vagy a helyi művelődési házban, régebben dohánypajtában. Ezekre a rendezvényekre csak 16 év felettiek mehettek, akik ennél fiatalabban akartak beszökni, azokat egyszerűen hazazavarták. A lányok édesanyjuk kíséretében, a legények kíséret nélkül is megjelenhettek. A cigányzenére ropott tánc kezdetén a lányok karéjban táncoltak, anyukáik a terem szélén ültek, semmilyen eseményt el nem mulasztva. A legények a nekik legjobban tetsző és a legjobban táncoló lányokat kérték fel, amelyik lánynak nem jutott pár, az leült az édesanyja mellé. A bál végeztével a legények hazakísérték a lányokat, de soha nem kettesben, csak úgy, ha a lány édesanyja is jelen volt.

A leglátványosabb a régebbi időkben és most is a szüreti mulatságsorozat, a bál és a felvonulás, amelyre a legények már előre meghívták párjuknak a kiválasztott lányt. A szüret megünneplése a felvonulással kezdődött, amelyen a lányok magyar ruhába, a legények csőszruhába öltöztek. A falu egyik végétől a másikig tartó zenés-táncos felvonulást követően kezdetét vette a szüreti bál, ahol a termet szőlőfürtökkel díszítették. Ennek azért is volt jelentősége, mert a legényeknek az volt a feladatuk, hogy ezeket a fürtöket ellopják anélkül, hogy a csőszlányok ezt észrevették volna. Ha valamelyik legényt mégis tetten érték és elkapták, akkor az büntetést fizetett a jegyzőnek vagy a bírónak. A bál alatt, amíg a cigánybanda is vacsorázott, a lányok vacsorázni hívták a legényeket a szülői házba. Vacsora után már átöltözve mentek vissza a bálba, ahol már nem csak a párjukkal, hanem másokkal is táncolhattak.

 

Napjainkban, az elmúlt évek hanyatlása után, évente több alkalommal is rendez bált Cserháthaláp vezetősége. Ilyen alkalmak a farsang, a húsvét, a falu védőszentjeinek (Péter és Pál) ünnepe és a szüret. Nagyon fontosnak tartjuk hagyományaink ápolását, amelyeknek jelentős közösségformáló és összetartó szerepük is van. A kellemes kikapcsolódás és szórakozás mellett nem titkolt célunk, hogy a mai fiatalokat szülőfalujukban tartsuk, vagy tanulmányaik befejezése utánletelepedésre bírjuk izgalmas, tartalommal megtöltött programjaink segítségével. Ebből szeretnék most kiragadni egyet, s bemutatni nektek egy falusi farsangi bált napjainkból. Bár sajnos a vallási szokások a mai világban háttérbe szorultak, ha másért nem is, de a jó móka kedvéért az álarcos bált azért rendre megtartjuk.

Lehetőség szerint megpróbálunk minél több embert meggyőzni, hogy öltözzön be, s ápolja legalább ezt a hagyományt. Születnek egyéni és társas, csoportos jelmezek is. Többféle kategóriában hirdetjük meg a jelmezversenyt, s azok ötletessége, belefektetett munkája, tréfássága, vagy abszurditása adja meg a zsűrinek a megfelelő segítséget a bírálás során. A kavalkádot egy csoportképpel őrizzük meg az utókor számára.

 

A nyerteseket tortával díjazzuk, majd az eredményhirdetést követően kezdetét veszi a farsangi bál, ahol a jókedvet élő zenével biztosítjuk, s újabban a szintetizátor és az énekes mellett a változatosság kedvéért sokszor kap szerepet egy szaxofon is. A mulatságnak a hajnal szokott véget vetni, s a bálozókat a kakasszó szokta hazahívni. A mellékelt képekkel szeretném szemléltetni számotokra, hogy milyen is egy kis falusi mulatság, s bíztatok mindenkit, hogy akinek van rá lehetősége, az feltétlen próbálja ki egyszer.

 

Dócs Dávid

/by
, , ,

Az ifjúsági paradicsomban járva

  1. november 25-én utaztunk Bordányba, ahol egy egész hétvégényi új élmény és kihívás várt ránk. Elsőként magával a Vadgesztenye Ifjúsági szállóval ismerkedtünk meg, bár ekkor még nem tudtuk, hogy kihez is tartozik ez igazán és miért pont ezen a helyen szálltunk meg. Miután lepakoltuk csomagjainkat a színesebbnél, színesebbre festett, emeletes ágyakkal és saját fürdővel ellátott szobáinkban, egy rövid tréning következett, melynek célja leginkább az volt, hogy minél jobban megismerjük egymást, minél rövidebb idő alatt, hiszen egy óra múlva már más program várt ránk. Az ismerkedés során az egyik legnagyobb kihívást egymás lerajzolása jelentette, vagyis inkább önmagunk felismerése a sok irka-firka és pálcikaember közül. Miután jól kinevettük egymás rajzkészségét, már indultunk is tovább kabátokkal és csizmákkal felfegyverkezve a Hermina tanyára.

A tanyát Börcsök Roland, a helyi faluház vezetője mutatta be számunkra. Mint kiderült a tanya jelenleg a DALISZ ifjúsági szövetség kezében van. Jelenlegi állapotát 3 éve érte el. Amikor az épület a szövetség kezébe került még romos állapotban, gazzal benőve árválkodott a település határában, majd a szövetség Európai Önkéntes Programban résztvevő fiatalokkal együtt tisztította meg és újította fel. A munka olyannyira jól sikerült, hogy jelenleg helytörténeti kiállításnak ad otthont az épület, illetve a szövetség székhelyeként is működik. A tanyát az egykoron itt élő Nagy Kálmánné, Hermina néniről nevezték el.

A tanyáról egyenesen a Bordányi Faluházba vezetett az utunk. Bordány polgármesterével, Tanács Gáborral már volt szerencsénk megismerkedni a délután folyamán, hiszen ő trénerként vett részt a foglalkozásokon. A faluházban Gábor és a helyi ifjúsági polgármester, Masir Norbert fogadott minket. Polgármester úrtól megtudtuk, hogy a település élete stabil társadalmi és civil bázison alapszik, melynek szerves részét képezik a helyi fiatalok. A társadalmi élet központjában a KUSZA, azaz a Kulturális és Szabadidős Egyesület áll, melyhez több kis csoport is tartozik, így maga az ifjúsági önkormányzat is. A helyi önkormányzat nagy figyelmet fordít a fiatalokra, a képviselő testületnek tagja egy olyan személy is, aki összekötő kapocsként van jelen a gyermek- és ifjúsági önkormányzat, il

letve a településvezetés között. Mindezek mellett hallottunk olyan megvalósított projektekről is, melyek kiemelkedő módon képviselik a fiatalok érdekeit, ezek közé tartozik az ifjúsági kártyarendszer is, melynek keretén belül az önkéntes munkát lehet pontokra váltani, majd a pontokat később fel lehet használni különböző dolgokra a BIIP-ben. A BIIP, azaz a Bordányi Ifjúsági Pont, egy találkozóhely a fiatalok számára, ahol játszhatnak, beszélgethetnek, filmet nézhetnek, kávézhatnak vagy akár internetezhetnek is. A teremben működik egy büfé is, melyben szintén be lehet váltani az önkéntességgel megszerzett pontokat.

A rövid ismertető után Norbi vette át a szót, aki magát az ifjúsági önkormányzat munkáját és tevékenységét mutatta be. Norbi immáron már ciklusa végén jár. Jelenlegi legnagyobb feladatuk az újak bevonása az ifi önkormányzat életébe, illetve a kampány és a választások segítése, szervezése és lebonyolítása. Norbi szerint az ifjúsági önkormányzat működése rengeteget segít a helyi fiataloknak, ezáltal úgy érzik, hogy fontos szerepet töltenek be a település életében és valamelyest a helyben-maradásukat is elősegíti. Feladataik közé tartozik a különböző programok szervezése, a BIIP nyitva-tartása azon fiatalok részére, akik szívesen beugranak egyet játszani, beszélgetni iskola után. Mindezek mellett évente többször szerveznek közös kirándulást, illetve nemzetközi ifjúsági cseréken is részt vesznek.

Az este hátralevő részében ismertük meg a szegedi Új Nemzedék Központ tevékenységét és megtudtuk, hogy a Központban arra törekszenek, hogy azoknak a fiataloknak adjanak lehetőséget, akiknek a településükön, nincs hasonló ifjúsági hely, mint itt Bordányban.

 

Mielőtt visszaindultunk volna a szállásra, Roland és Norbi körbevezettek minket a csodálatos épületben. Bepillanthattun
k a konditerembe is, amelyet szintén a BIIP üzemeltet, illetve egy karate órának is szemtanúi lehettünk, a színházterembe bekukkantva. Végül még egy kis személyes beszélgetésre is maradt idő, majd visszaindultunk, hogy közösen vállalva a kihívást megküzdjünk a hihetetlen mennyiségű vacsorával.

Stumpf Rebeka

/by
, ,

„A muzsikusnak dalból van a lelke, az egész világ szíve lakik benne.”- egy zenész mindennapjai

A Domaszéki Katalin-bálon a zenekarral beszélgettünk az egész éjszakába nyúló mulatság egyik szünetében. Szeretettel vallottak szakmájukról, ugyanakkor annak árnyoldaláról is beszámoltak nekünk.

Mint zenészek, örömből muzsikálnak, de a szakmájuk a szolgáltató szektorhoz tartozik, így a közönség igényeit kell szem előtt tartaniuk, nem pedig saját elképzeléseiket. Egy bálnak, vagy bármilyen mulatságnak a kimenetele pedig sajnos nem rajtuk múlik, hanem a publikumon. Repertoárjukat meghatározza, hogy hova hívják őket és a jelenlévők igényei is. A következő dalt mindig ahhoz igazítják, hogy milyen hangulatban van a közönség és addig melyik stílus volt, amit a legjobban szerettek. Fontosnak tartják, hogy lépést tartsanak a korral. Ennek megfelelően a mai slágereket is beépítik produkciójukba, de a hagyományos mulatós slágerek sem maradhatnak el.

A mulatós zenész életében nem is az a nehézség, hogy egész éjjel   zenélnie kell, alig-alig pihenőt tartva, mindezt pedig civil foglalkozás mellett, hanem, hogy bánjon a közönséggel. Ez pedig nem könnyű, sőt. Az egyik tag beavatott minket, hogy nem mindig veszélytelen ez a foglalkozás: az egyik fellépésük után a közönség egyik felbőszült tagja kiverte a fogát egy vascsővel. De hát, annak kell zenésznek menni, aki nem tud zene nélkül élni, akkor pedig az ilyesmi csak munkahelyi ártalom. És különben is, már nagyon jó fogimplantátumokat csinálnak!

A zenekar minden tagja zenész, vagy zenei érdeklődési családból származik és egész életüket behálózza a zene. Mint formáció tizenhat éve dolgoznak együtt. A legkönnyebb dolguk a 2000-es évek elején volt, akkor nagy igény volt a munkájukra. Ez mára ugyan csökkent, de így is vannak olyan helyek, ahová minden évben elhívják őket. Nehéz lépést tartaniuk az „egynyári” celebekkel, akiket előszeretettel hívnak meg a szüretekre és bálokra helyettük, de nem véletlen, hogy tizenhat év után már ismertek és nagy becsben állnak a dél-alföldi régióban.

/by
, ,

A vidék helyzete Bordány első emberének szemszögéből

A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége programjának köszönhetően, mi a Vidék Fiatal Nagykövetei betekintést nyerhetünk a mai magyar falvak és az ott élő fiatalok mindennapjaiba. Ezúttal Bordány Nagyközséget ismerhettük meg, amely Csongrád megyében, Szegedtől 20 kilométerre, a Homokhátság szívében található. A Lapéta-tó környéki élő világ, a mezőgazdaságból élő családok múltat igéző tanyái jellemzőek erre a vidékre. Bordány tehát 1950-ben lett önálló település, s ezek után kezdődött meg a falu fejlődése. A falu jelenlegi vezetője Tanács Gábor, aki 2010-ben váltotta fel a 24 évig hivatalban lévő elődjét. A programnak köszönhetően sikerült eljutnunk Hozzá és kíváncsian érdeklődtünk, hogyan alakult idáig a pályafutása. Nagyon segítőkész és fiatalos, vidám polgármestert ismerhettünk meg a személyében.

A község életében fontos szerepet játszik az ifjúság. Számos szervezet és program épül köréjük. Mint például: a harminc férőhelyes modern ifjúsági szálláshely, ahol konferenciák, képzések, edzőtáborok és osztálykirándulások kerülnek megrendezésre. Az „Összefogás Bordányért „nevű civil kezdeményezést is fiatalok ösztönözték, melynek színeiben indult először 2006-ban a jelenlegi polgármester, barátai buzdítására, de ekkor még csak a szavazatok 39,5%-át tudta elnyerni, s ez a győzelemhez még sajnos kevés volt. 2010-ben viszont már felkészültebben indult neki a megmérettetésnek, ennek kézzel fogható eredményeként a voksok 72,57 %-át nyerte el, így a három jelölt közül Ő került a polgármesteri székbe. Innen kezdődött csak az igazi munka.

A korábbiakban ifjúsági segítőként tevékenykedő településvezető ezután sem vette le a fiatalokról a kezét. Megpróbálta ösztönözni és segíteni a leendő képviselőket, intézményvezetőket, lokál patriótákat. Ez olyannyira eredményes volt, hogy az ifjúsági klub vezetőjéből lett a mostani alpolgármester is.

Egy rádió szakkörből nőtte ki magát az ifjúsági klub, majd egyesület, ami jelenleg ifjúsági önkormányzat formájában működik. Az ő fő feladatuk a fiatalok összetartása, fejlesztése, kulturális, közösségi rendezvények szervezése. Saját újságot szerkesztenek, ahol a település életében fontos események kapnak helyet. Ezenfelül a fiatalok interneten is elérhetik a számukra fontosabb információkat, hiszen a település saját facebook oldallal és honlappal is rendelkezik. A fiatalok felelősségteljes munkára nevelése és közösségi összetartás érdekében végzett önkéntes munkák elszámolására, létrehozták a KörBank-ot, Bordányi Baráti Kör rendszert. Közel 100 fiatal csatlakozott hozzá, akik segítik a projektek megvalósulását és hozzájárulnak az egyesület intézményeinek működtetéséhez. A rendszer, a kölcsönös, önkéntes segítségnyújtáson alapul. A munkáért, Bordányi Koronát, virtuális pénzt kaphatnak a fiatalok, amit a biip, Bordányi Ifjúsági Információs Pontban vagy annak kihelyezett vásárain tudnak elkölteni.

És bár az aktív korúakat jobbára a munka köti le, örülnek a fiatalos lendületnek, gyermekeik szerepvállalásának. A településen élő nyugdíjasok is klubba tömörültek és aktívan részt vesznek a helyi történésekben.

Konkrét gazdasági és közösségi eredményeket is fel tudnak mutatni ennek köszönhetően. Az egyik ilyen, amely a gazdasági koncepció része volt, a fiatalok helyben tartása. Komoly összeggel ösztönzik a fiatal párokat; 5 évre kaphatnak kedvezményesen szociális bérlakást, melyet indokolt esetben még 5 évre lehet meghosszabbítani.
További eredmény az UNICEF díj, amelyet megnyertek, így a polgármesteri munkát egy diák csoport is támogathatja.

Továbbá több együttműködésben vesznek még részt, ilyen a diákcsere program, vagy a szegedi gabonakutató intézettel kötött megállapodásuk is. Az ifjúsági szálláshelyen kerékpár kölcsönzésre is van lehetőség, így könnyen megközelíthető a délvidék turistakikötői: Mórahalom, Ópusztaszer és Szeged is.

A jövőben szeretnének még inkább a turizmusra építeni. Terveik között szerepel egy korhű szarmata település létrehozása, hiszen a rómaiak idején szarmaták éltek ezen a területet. Ezt a kort igyekeznek visszaidézni; palánkvárral, tóval s más idegenforgalmi látványosságokkal. Ez a fejlesztés már komoly attrakciónak minősülne a környéken, s remélhetőleg megsokszorozná a településre látogatók számát.

A polgármester szerint viszont nemcsak gazdaságilag, de közösségileg is erősnek kell lenni, hiszen ez fennmaradásuk záloga.

/by
, ,

“Hétköznapi Hősök” – főszerepben Masir Norbert

Az AGRYA szervezetének megbízásából készítettük ezt a portré-riportot Masir Norberttel, Bordány Ifjúsági Önkormányzatának jelenlegi ifjúsági polgármesterével, aki lelkes vezetője a helyi fiataloknak immár közel 6 éve. A következőkben kiderül, hogy egy jól működő – ifjúságot megmozgató közösség élén milyen szemléletű, hétköznapi hős áll. Elöljáróban elmondható, hogy Norbi éppen most áll – kora miatt- leváltása előtt, hiszen nem kerülhet újra elnöki posztra, így ez az interjú az eddigi elnöki tevékenységének a bemutatása, illetve összefoglalása is egyben.

 

 

Mi késztetett arra, hogy csatlakozz a szervezethez és mi az, ami bent tartott – sőt a szervezet elnökévé tett?

12 éves korom óta a Kulturális és Szabadidős Egyesület tagja vagyok. Én ott kezdtem és azóta folyamatosan részt veszek ifjúsági programok szervezésében, mindig beleláthattam a szervezői munkákba és a tervek megvalósításában is részt vettem. Ami motivált, hogy polgármesternek jelentkezzek 6 éve az az volt, hogy hozzá tegyek valami pluszt a helyi élethez és fiatalosabbá, színesebbé tegyük a képviselőtársaimmal azt. Tetszett, hogy mindig volt valami kihívás és minél kreatívabban kellett megoldani a feladatokat. Ennek mindig láttuk az eredményét, valamivel előrébb vittük a település ifjúsági életét és ez is adott további motivációt. Szerintem a kitűzött céljainkat elértük a 6 év alatt és az ifjúság profitált belőle.

 

Szerinted mi teszi Bordányt Bordánnyá?

Az összefogás a településen nagyon jól működik. Nagyon fontos, hogy a fiatalok is ugyanúgy elmondhassák véleményüket és meg is hallgassák őket. Az Ifjúsági Önkormányzatunk nagyban hozzájárul ehhez a folyamathoz, mivel mindig próbálunk együttműködni a többi civil szervezettel, az iskolával és az önkormányzattal. Az üléseink is nyitottak a fiatalok előtt, ahová bármikor eljöhetnek és elmondhatják ötleteiket, vagy éppen problémáikat. Fontos lépés volt az is, hogy bekerülhettem az település Egyészségügyi, Oktatási és Szociális Bizottságába, amely szintén mutatja, hogy a fiatalok véleménye igenis számít. Az Ifjúsági Polgármester poszt szerintem tökéletes hidat alkot az ifjúság véleménye és a döntéshozatal között.

Ez a kis plusz nagyon fontos és ez az, ami szerintem különlegessé teszi a településünket a környéken. Sokan nem is gondolnák, hogy egy Ifjúsági Önkormányzat vagy egyesület mennyit tud adni egy település életéhez.

 

Ha elhagynád Bordányt, hova költöznél? Ha elköltöznél ott is részt vennél közösségépítésben? Törekednél újra, hogy vezető legyél?

Remélem, hogy ilyenre nem kerül sor, de ha mégis, akkor igen, részt vennék benne és törekednék arra, hogy olyan közösséget építsünk, ahol az emberek szeretnek élni és dolgozni. Az itt szerzett tapasztalataimat, gyakorlatomat biztosan megosztanám az ott élőkkel, hogy máshol is meg tudják tapasztalni, milyen az, amikor az ifjúság beleszól a mindennapi dolgokba J.Az a település ahol ezt hagyják és szívesen fogadják, annak van jövője. Ezt szerintem bebizonyítottuk Bordányban.

 

Vannak e napok, amikor elveszted a lelkesedésed? Mi hozza meg minden nap a kedvet a munkádhoz?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Voltak napok, amikor nem úgy mentek a dolgok, ahogy azt vártuk, kicsit a lelkesedés is csökkent. Nekem mindig az hozta meg a kedvem mikor bementem a közösen létrehozott ifjúsági terünkbe. Az ottani légkör mindig hozta a szokásos jó hangulatot, ami fel is töltött engem/minket. Ott mindig sikerült közvetlen módon leülni a többiekkel és átbeszélni a problémákat, amelyek végül sikerrel zárultak. Jó volt látni azt is, hogy mindig voltak ott új arcok, akik érdeklődtek a munkánk iránt és szívesen csatlakoztak a következő programunkhoz.

 

Milyen hasznod származik ebből a tevékenységedből (hiszen a GYIFÖ-ben való munkavégzés teljesen önkéntes és nonprofit)?

Ez teljesen önkéntes, szabadidőnkben csináljuk a testülettel. Amit szerzünk támogatást, teljesen visszaforgatjuk a rendezvényeink magvalósításába és eszközbeszerzésre az ifjúsági terünkbe. Ha valaki ezt a munkát anyagi okokból csinálná, az már nem lenne olyan, elvesztené a lényegét a dolog. Így jobban is tudjuk értékelni a megszerzett dolgokat és a fiatalok is megtanulják értékelni, amit értük teszünk. Ha nincs benne érdek attól lesz érték igazán. Nekünk a haszon a helyiek elismerése és az elmúlt 6 év. Számos dolgon mentünk keresztül és nagyon sokat tanultunk belőle. Rengeteg emberrel megismerkedhettünk, akik hasonló körökben mozognak/mozogtak és nagyszerű emberek. Volt, hogy mi segíthettünk nekik ötletekkel, volt, hogy mi merítettünk ötletet az ő programjaikból. Már ezért nagyon megérte.

 

 Mit javasolnál tanácsként egy újonnan szerveződő GYIFÖ-nek?

Elsősorban azt, hogy legyenek kreatívak és nagyon kitartóak, nekünk is sok időbe telt az, hogy rájöjjünk, hogyan tudnánk egy olyan fiatalos légkört létrehozni a településen ahol a fiatalok szeretnek élni és olyan közösségi teret fenntartani, ahol nemcsak szívesen töltik az időt, de hasznosan is. Továbbá fontos volt, hogy érezzék magukénak az ifjúság helyzetét, ami a kulcsa az egésznek és merjék elmondani véleményüket.

Mielőtt elindulnak képviselőnek vagy polgármesternek, legyenek tisztába vele miért is szeretnék ezt és valóban szeretnék-e. Ha szeretnének esetleg több tapasztalatot szerezni, nyugodtan keressenek meg minket és szívesen bemutatjuk nekik a helyi ifjúsági munkát.

 

Ha lehetne meghosszabbítanád a tisztséged?

Igen, meghosszabbítanám, de azt is tudom, hogy nagyon fontos a változás. Kellenek az új emberek, új ötletek. Ők már lehet, hogy másképp fogják látni a dolgokat, és lehet, hogy jobban. Én legalábbis már nagyon várom az új testületet és, hogy milyen új dolgokat „dobnak” be a közösbe J. Amikor mi kerültünk be, mi is új programokat és terveket csináltunk. Ezek az ötletek lehetnek akár formabontóak is, de biztosan szívesen fogadják majd őket a helyiek.

 

Mire vagy a legbüszkébb ifjúsági elnökként elért eredményeid közül?

Nagyon sok dologra lehetünk büszkék szerintem. Talán amit ki tudnék emelni és a legutóbbi eredményünk, az a közösségi konyhánk, amelyhez egy kávézó is kapcsolódik. Azért hoztuk létre, hogy a településen elő gyerekek, főleg a hátrányos helyzetben lévők bármikor, ha betérnek, megihassanak egy teát, kakaót vagy elkészíthessenek egy szendvicset maguknak. Továbbá a nemzetközi projektjeinknek is teret ad a konyha egy-egy est folyamán, ahol a vendégek elkészíthetik a saját országukra jellemző ételeket, illetve az egyesületünk saját programjai megvalósítása során is jó szolgálatot tesz. Amire még büszke vagyok az a nemzetközi kapcsolatrendszerünk, az ifjúsági szálláshelyünk, a Kör-bank rendszerünk és az online-választási rendszer. Ha valaki többet szeretne megtudni ezekről, nyugodtan keressen bennünket.

 

Van olyan ötleted, ami még megvalósításra vár?

Igen, kezdeményeztük az önkormányzattal közösen a játszóterek felújítását, valamint street-workout terek létrehozását is a településen. Ez a projektünk még döntés alatt áll. Remélem pozitív lesz az eredmény és a fiatalok új tereken tudják majd eltölteni szabad idejüket a jövőben.

 

A továbbiakban is segíteni fogod a szervezet működését?

Igen, segíteni fogom, amikor csak tudom, és a programokon is részt fogok venni. Bármikor fordulhatnak hozzám és az előző testület tagjaihoz is.

/by