, ,

Czenthe Zoltán és a Gömöri Atlantisz legendája

Nagyapámról mesélek most, akinek köszönhetően megismerhettem egy gyönyörű világot, akinek hatására közel kerültem a vidéki élethez, aki alapvető értékrendet teremtett, amely még az ősi világot képviseli.
1929-ben született, a felvidéki Gömör vármegyében, Tornalján, régi, nemesi család sarjaként. A középiskolát Székesfehérvárott, a cisztercitáknál, majd Sárospatakon, a híres református kollégiumban végezte, az itt megismert emberek élete során végigkísérik. A II. világbáború után 12 óra távozási kényszerrel kitelepítették az egész családot Tornaljáról, ahol több mint 400 éven keresztül éltek. Innen Miskolcra menekültek, ahol a rokonaik fogadták be őket, az itteni református gimnáziumban tette le az érettségit is.
Érzékenysége és tehetsége a matematika tudományához hamar megmutatkozott, így jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol kitűnő tanulmányi eredményével hamar kitűnt kortársai közül, sőt, harmadéves hallgatóként kinevezték oktatónak matematika-statika tantárgyakból. Kidolgozta a „C-VÁZ” néven ismert acélvázas könnyűszerkezetes építési rendszert, melyet szabadalmaztatott. Ezen elv alapján tervezett épületekből számos megvalósult. 1977-ben Európa legnagyobb tervező hálózatának, az AGROBER-nek statikus szakmérnöke lett.
Magas szakmai sikerei mellett mindvégig lelkes kutatója ősi hazájának, Gömör vármegyének, melyet saját költségére és összes szabadidejének feláldozásával végigdokumentált. Tevékenysége azzal vette kezdetét, hogy a cseh-magyar határt törvénytelenül átlépve felkereste az ottmaradt ismerősöket. Majd megsejtve, hogy Felvidéken a magyarok ottlétének minden nyomát igyekeznek eltüntetni, felkereste szülőfalujának, Tornaljának, ősi református temetőjét, és fényképes dokumentációt készített az összes fejfáról. Felkereste a nevezetes helyeket: Sajógömört, Krasznahorkát, Hubót, Pelsőcöt, melyeket végigfényképezett, eközben ősi gömöri tárgyakat gyűjtött emlékül a régi világból.
Mikor a határt már legálisan is átléphette, kezdte el 30 falu tervszerű fényképes dokumentációját 1973-ban; elsősorban a megmaradt régi portákat, kastélyokat, embereket és fejfákat örökítve meg az utókornak. Ez művelet olyannyira sikeres volt, hogy egykori sárospataki tanára, dr. Harsányi István további 168 gömöri magyar település megörökítésére bíztatta. Ezen anyagokból országszerte mintegy 300 előadást tartott, mellyel további lelkesítést nyújtott a következő nemzedéknek régi értékeink megőrzésére.
Tevékenysége során kiemelte a magyar vidéki kultúra értékeit, személyes beszélgetéseit az egyszerű emberek, főleg a háborút követő időben nevetségessé tett kisnemesség önbecsülésének feltámasztására használta.

Felkérést kapott az AGROBER magyarérzelmű főmérnökétől, hogy a vállalatot képviselje magyar témákban. Sikerességét a „Szocialista faluért” miniszteri kitüntetés bizonyítja, mivel hivatalos megbeszéléseken, nemzetközi falufejlesztési konferenciákon olyan lelkesedéssel tesz eleget a kérésnek. Az „Új falupolitika” keretében 1979-ben meghívják bemutató-minta Gömör előadásra az Országos Hazafias Népfront Központba.
Hogy közelebb kerüljön ősi szülőföldjéhez, a határon innen, Zádorfalván vásárolt egy 250 éves kisnemesi kúriát, amelyet eredeti stílusban gyönyörűen felújított és régi családi tárgyakkal múzeumi szinten rendezett be.
Ezután a Műemlékfelügyelőségtől anyagi támogatást nyert, amely lehetővé tette a falu református műemléki templomának és parókiájának helyreállítását. Emellett összeírta a falu 60 parasztházát tartalmazó műemléki jegyzéket.
Számtalan előadást, fényképes kiállítást rendeztek összegyűjtött anyagjaiból.
„Gömöri Atlantisz” címmel 6 kötetes könyvsorozat jelent meg, mely gyűjtésének esszenciáját tartalmazza, Gömörország ismeretét átörökítve a mai generáció számára. Az utolsó kötet zárszava így fogalmaz: „A képekkel és a hozzájuk tartozó szövegekkel a bennem még élő régi világot készen kapja az érdeklődő és egy szellemiséget is, amelyiknek úgy vége van már, miként a régi arcoknak, fejfáknak, parasztházaknak, kúriáknak…annak a más, emberibb világnak.”
Szerencsésnek tartom magam, amiért ilyen közelről ismerhetek egy ilyen igaz magyar embert, aki Budapestről is folyamatosan hazalátogatva máig foglalkozik szülőfalujával, múltjával, értékeinek megőrzésével, s ezt az értékrendet adja tovább az őt követő generációknak.