Hétköznapi hősök – hétköznapi történetek
Itt minden egy templom építésével kezdődött. Nagyon régen, vagy úgy 8
00 évvel ezelőtt. Már akkoriban is lakott volt a terület, azonban az itt-ott felbukkanó parasztházak nem alkottak összefüggő települést. Aztán valamikor a XIII. század derekán a környékben élők építettek egy templomot, aminek a közvetlen környezete hamarosan be is népesült, így már egyre jobban kezdett falucska formája lenni a különböző formájú és méretű házakból álló közösségnek. A helyiek által csak „Klastromként” emlegetett templom azóta vigyázza a település határát, rejtegetve magában évszázadok titkait, misztikus babonákat, hiedelmeket és örömteli pillanatokat, sikertörténeteket.
Sok minden változott a közel egy évezred alatt, talán az egyik legnagyobb változást a török idők hozták, amelyeket a stabil lábakon álló épület is erősen megsínylett. Ekkor szűnt meg külsőleg templomnak, a körülötte lévő házak pedig otthonnak lenni. Az 1700-as évek elején a környék újra benépesült és a régi falu romjaiból új otthonok épültek, azonban a templomrom ekkorra már kiszorult a település szélére, de jelentősége e helyiek életében cseppet sem változott, kedvelt kirándulóhellyé, játszótérré, találkozó ponttá vált.
Jelentőségét a fal
u életében mi sem bizonyítja jobban,mint következő történetünk, amely jelen időben játszódik, mikor is a település egyik megbecsült öreg ura neki fogott sok éven át hűségesen szolgálókerítésének nyugdíjba bocsátására. Ahogy a nagy köveket pakolászta jobbra-balra, húzkodta föl-alá az udvarban, szépségük ellenére mégsem találta meg megfelelő helyüket, ekkor állt elő a faluhelyen gyakran használatos, robi-gép húzta utánfutóval, nagyjajgatások közepette felküzdötte rá a hatalmas köveket, majd megindult a falu határába. Útja egészen a Klastromig tartott, legörgette a nagy köveket, majd leülve rájuk elgondolkodott az élet nagy dolgain…
Stumpf Rebeka
