„Bezzeg, a mi időnkben…!”

Képzeljétek! Valami őrült furcsát álmodtam! Reggel, mikor felébredtem, egy teljesen ismeretlen helyen találtam magamat.  Először a mosdót kerestem, de ahogy a szobában botorkáltam, egy állványba ütköztem, rajta egy lavór. Húúú, hideg vizes mosakodás! Egyenesen a kútról! Na, ettől rögtön feléledtem. Majd úgy , ahogy voltam, magamra kötöttem egy fehér szoknyát, s a kezembe nyomtak egy kosarat, hogy etessem  meg az állatokat. Mezítláb indultam az udvarra,  kissé bök, kissé szúr, a fű harmatos, és veszélyesen közeledik a gazdasszony kakasa. Na, ezt is megúsztam, s a  reggeli teendők után nekiláthattam az ebédnek. A krumplipucolással még egészen jól boldogultam, de a tűzgyújtás sehogyan sem sikerült. Csupa füst lett a konyha, a korom szanaszét repkedett. Gondoltam, bedobom a ruhámat a mosógépbe, egy kis mosószer mindent megold. A következő információ: a legközelebbi „mosógép” a falu végi patak, mosószer helyett pedig csak jó erősen kell dörzsölni a ruhát. A nagy dörzsölésnek valóban meglett az eredménye: a ruha fehér, a kezemről a bőr gyakorlatilag eltűnt. Jaj, az ebéd! Futás haza, halkan rotyog a paprikás krumpli, gyors csomagolás, hisz a család az aratókkal gyűjt, várják az ebédet. Egész jól sikerült, bár a sót egy kissé eltúloztam. „Szerelmes a szakácsné?!”-Hát, persze, már gyűlik a ládában a kelengye, csak ne kellene annyit böködni azzal a fránya tűvel! Miért nem vásárol be a menyasszony valamelyik áruházban, most is akció van a plázában .Szóval az ebéd! Már csak a romokat kell eltakarítani! Mosogatógép? Kút,vödör,víz…kissé macerásabb a dolog. Ja, és el is törölgessem? Minek, megszárad maga is! Feleselés nincs (úgysincs kivel), még egy kis felmosás… Na, ezt nem feledem! Négykézláb a padlón, csúszok-mászok, nyúlkálok a koszos vízben.  De legalább senki nem látja a közösségi oldalon! Estére aztán kicsit összekapom magam, a lányokkal a bálba készülünk. Egész csinos ez a blúz, csak az a sok szoknya ne lenne ilyen nehéz. Ja, és miért kell engem kísérgetni a bálba?  A fejemre valami díszes izét kötnek, s azon nevetgélnek, hogy benne ne maradjak (Pártában ne maradj, lányom!). Én le is venném, mert szorít kissé, de a szabály az szabály: majd ha bekötik a fejem. Ezt nem igazán értem: ki? mikor? és miért? Nem fáj az én fejem! …

Vagy mégis! Ilyen fejfájással ébredni! A borogatás használt, már nincs is lázam! Eltűnt a füstös konyha meg a sok szoknya. Micsoda megkönnyebbülés! Anyu, ma nem megyek suliba! Csak bízd rám a mosást és a mosogatást! Megoldom, hisz gyerekjáték az egész!

Csapó Zsuzsi

Fotókat készítette: Szikszai Cintia•Helyszín: Füle, Tájház

Közreműködtek: Keöves Zsuzsanna, Nagyné Tippel Márta, Sándorfi Dorina, Csapóné Máthé Zsuzsanna