Deresre húzták az újasszonyt Őrtilosban

A Magyarországi Tájház-szövetség felhívásához csatlakozva a 3 Szelence Hagyományőrző Egyesület megálmodta, hogy régi népi lakodalmat idézünk meg erre az alkalomra. A helyszín tavaly nyáron létrehozott tájházunk volt kis falunkban, Őrtilosban, ami Dél-Somogyban, a Dráva és Mura összefolyásánál bújik meg. Menyasszonynak engem választottak, mint az egyesület legfiatalabb lány tagját, vőlegény pedig egyik tagunk fia lett, akivel még személyesen nem ismertük egymást. Tréfálkoztak is ezen, hogy úgy történik, mint 50-60 éve, a szülők adják össze a fiatalokat. Kihívásnak tűnt az is, hogy legalább 8-10 ifjút meggyőzzünk széles-szoknyás illetve kalapos viseletben vállaljon koszorúslány-vőfély szerepet. A kellékek, viseletek összegyűjtése komoly kutató és varró munka volt, régi esküvői menet fotója adta a támpontot az összeállításához. Fehér berliner kendő, mirtuszkoszorúk, kasmír rakott szoknya, fehér kötény volt a lányokon, fiúkon sötét öltöny vagy mellény, kalap. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel, sok szervező, előkészítő munkával elérkezett a nagy nap. Izgalommal öltöztünk fel a végül nagyon szép számú, 6 pár koszorúslány és vőfélyekkel. A násznép a meghívott környékbeli néptánc, népi énekes csoportok tagjai, illetve a helyi civil szervezetek tagjai mellett a vidékről érkezett közönségből állt össze. A Bojtár népzenei együttes kísérte a menetet, a házaknál a lakosság a kapuból nézte, őket a kínálók kukoréssal (karikába font koszorúszerű kalács) és borral kínáltak. A lányos házhoz vonult a vőlegény vezette lakodalmi menet. A kikérés ceremóniája sokak által még soha nem hallott rituálé volt, jókat nevettek a násznagy és a „kertész” (menyasszonyos háznál a közeli rokon- itt az én bátyám) párbeszédén. A kertésztől a kert legszebb rózsaszálát kérik, aki először egy öreg nénit paprika-koszorúval a fején hoz ki. Szomszéd nénink, a 84 éves Julis néni, vállalta el ezt a szerepet, ami megalapozta a jó hangulatot. Az elnyílott virág helyett kérnek egy másikat, amikor egy 6 éves kislányt vezetnek elő, mivel ő még csak bimbócska, kérik a kertészt, keressen tovább. Így harmadszorra vezetett ki engem a bátyám. A saját szüleim játszották a szülői szerepet, Édesapám szemébe még könny is csillant, amikor az első vőfély a régi szokás szerinti búcsú szöveget mondta.

Gyönyörű menet vonult vissza a tájházhoz, ahová nem engedtek be bennünket, három találós kérdésre kellett megfelelni. Nem voltunk beavatva, hogy melyek lesznek ezek, így volt sok vicces találgatás. Egyik kérdés az volt, ki volt a legboldogabb férfi a földön? A válasz: Ádám, mert nem volt anyósa! A kérdéseket megválaszolva bocsátottak be az udvarba, ahol még sok régi lakodalmi szokás, tánc, finom ételek adtak ízelítőt egy igazi régi paraszti lakodalomból.

S hogy miért húzták deresre a menyasszonyt? A „bíró” felolvasta az ítéletet: először pálinkaivás, majd 10 botütés jár, mivel a nászéjszakán nem volt elég ügyes.

Tóth Zsófi