A vidék egy gyöngyszeme – Portré

• „ Halló, szia Szandra, nem zavarlak?”
• „Helló! Várj, leállítom a traktort, épp szántok.”

Ez volt annak a telefonbeszélgetésnek a kezdete, amikor Marcsók Vera az interjúra időpontot egyeztetett időpontot Sándor Szandrával, Nógrád megye egyik gyöngyszemével.

A helyszín Nógrád megye, a Cserhát szívében fekvő Alsótold. Szeretem az ide vezető utat. Húsmarhák legelésznek a kisborjaikkal a lankás legelőkön, a dombok között átnézve a távolban látszódik a Hollókői vár, akácillat van, napsütés, a lovak a fák árnyékában hűsölnek.

De hol van Szandra!?

Nem könnyű megtalálni, mert alanyunk fiatal gazda, polgármester és családanya egyszemélyben. Mindez 28 évesen.

M.V.: Sokfelé irányítod a figyelmed, de mi a legfontosabb? – kezdtem az érdekélődést

S.Sz.: Természetesen a családom, a gyerekek. Két kisfiam van és egy nagy férjem. – viccelődik Szandra

M.V.: Hogyan egyezteted össze a feladataidat, hogy mindenhol helyt tudj állni?

S.Sz.: Szervezés kérdése. Igaz, hogy polgármester vagyok, de volt rá példa, hogy átvállaltam a falugondnok szerepét és én vittem a gyerekeket a falubusszal a szomszédos településre óvodába, iskolába. Addig is együtt voltam a fiaimmal.

M.V.: Apropó, mennyire változott meg az életed azáltal, hogy a falu első embere lettél? Mit adtál fel emiatt?

S.Sz.: Feladnom, szerencsére, semmit sem kellett. Környezetgazdálkodási agrármérnök szakon diplomáztam 2010-ben, de az államvizsgára már nagy pocakkal érkeztem. Két év múlva megszületett a második fiam is. Ugyanabban az évben, 2012-ben pályáztam és nyertem a fiatal mezőgazdasági termelők elindítására kiírt pályázaton, és azóta mezőgazdasági vállalkozóként tevékenykedem. Számomra nem szégyen, ha valaki kaszál, vagy éppen trágyát hord. Az, hogy mindezt polgármesterként teszem, nekem nem furcsa, és nem összeegyeztethetetlen. Becsülöm azt, aki dolgozik. A gyerekeket is úgy nevelem, ahogy a mondásban is van:,,ne halat fogj neki, hanem tanítsd meg horgászni”.

De a gazdálkodást, és a „polgármesterséget” is csak szívvel lélekkel lehet csinálni.  Már-már közhely, de így igaz: nincs ünnep, vagy hétvége, ha munka van, akkor menni kell. Eszerint éltem eddig is, és büszke vagyok arra, amit elértem, hiszen sokat dolgoztam azért, amim van. Meg kell említenem, hogy sokat segítettek a szüleim és a férjem.

M.V.: A férjed is vállalkozó.  Te is besegítesz neki?

S.Sz.: Hogyne! A múlt évben például C+E kategóriás jogosítványt szereztem, hogy teherautót is tudjak vezetni, ha kell. De a mezőgazdasági munkákat is közösen végezzük, szántok, vetek, kaszálok, ami éppen aktuális. Amikor hívtál, akkor is pont szántottam. A gyerekek meg ott aludtak mellettem a traktorban. Szeretnek traktorozni, legtöbbször jönnek velem.

M.V.: Ez aranyos, látom magam előtt ezt az idilli képet rólatok… Van hobbid? Hogyan kapcsolódsz ki a mindennapokban? 

S.Sz.: Lovagolok. A kedvenc szabadidős tevékenységem. A ló-szeretet nálam már nagyon régen kezdődött, és a mai napig tart. Emlékszem, amikor megvettük az első lovamat, akkor 14 éves voltam. Onnantól kezdve felelősséget kellett vállalnom egy állat iránt, ami nem egy bicikli, amit télen betolok a garázsba. Ha esett a hó, vagy fújt a szél, akkor is enni kellett neki adni. Így tanultam meg például kaszálni. Mások már diszkóba jártak, én pedig lovaglással töltöttem a tinédzser koromat, takarmány-gyűjtéssel a nyaramat. Amit persze nem bánok, mert sokat tanultam a munkáról, felelősségről.

Elvégeztem egy lovastúra-vezető tanfolyamot is, mert az a tervem, hogy összekötöm a kellemeset a hasznossal és lovastúrákat szervezek majd a környéken. Bár nem tudom, hogy mikor lesz rá időm…

M.V.: Tervek! Milyen célokat szeretnél elérni a falu érdekében?

S.Sz.: A pályázati lehetőségeket maximálisan ki szeretném használni, és az önkormányzat tulajdonában lévő épületeket szeretném felújíttatni, amivel munkahelye(ke)t is teremtünk majd. A célom az, hogy szépen, apró lépésekkel haladjunk afelé, hogy a településünk népességmegtartó ereje növekedjen.

„Barnika, mindjárt megy Anya, játszatok még egy kicsit az öcséddel.”

M.V.: A srácok már unják, hogy feltartalak. Van valami, amit zárszóként mondanál?

S.Sz.:  …hogy mindenki előtt ott a lehetőség, csak élni kell vele. A fejünkben dől el, hogy éljük a megszokott hétköznapokat, vagy sikeresek akarunk lenni. Sajnos sok mindenki fél lépni, mert a sikerhez vezető út sok áldozattal és kockázattal jár. De nekem eddig megérte kockáztatni és lépni.

Van egy kedvenc idézetem Joe Arthur Barker-től:

,,A cél cselekvés nélkül csak álom,

a cselekvés cél nélkül csak időtöltés,

a céllal történő cselekvés megváltoztatja az életedet.”