, , ,

Domaszéki böllérnap – a pálinka és a zsiguli ablakmosó tartály kapcsolata a mozgóőrség mellett

A „Vidék Fiatal Nagykövetei“ program első képzési alkalmával ellátogattunk a XVIII. Domaszéki böllérnapra. A rendezvény kísérőprogramjaként forraltbor és pálinka kóstolására is lehetőségünk nyílt.

A pult mögött két mosolygós, helyi hölgy mérte a jobbnál jobb italokat, tőlük érdeklődtünk a portékájukról. Mint megtudtuk, a különböző pálinkákat helyi gazdák ajánlják fel minden évben, egyre nagyobb számban. Az idei felhozatalban szerepelt őszibarack (Kapos Győző, baracktermelő), Császár Illés megjelölés nélküli pálinkája, almapálinka Szűcs Gézától, diópálinka egy névtelen adakozótól, Mauer Csaba rutinos versenyrejáró almanedűje. Kiss Péter Géza polgármester Úr ágyaspálinkával állt be a sorba, Kovács László pedig idén ajánlott fel előszőr az eseményre pálinkát, ő szilvával képviseltette magát. A férfi lakosság aktívan teszteli, kóstolja, szakérti a kínálatot tudtuk meg Antóni Zoltánnétól aki a hétköznapokon a település tanyagondnoki teendőit látja el. Kolléganőjével évek óta biztos pontját jelentik a böllérnapnak, elmondásuk szerint egyre finomabb forralt bort készítve. Arra a kérdésünkre, hogy mi a fortélya ennek, az alap összetevőkön kívül csak annyit árultak el; „Szívünket, lelkünket beletesszük!“

A szomszéd asztalnál közben javában folyt a pecsenyesütés, viszont megakadt a szemünk egy érdekes számítógépen. A szakács úr bíztatására kolleginánk beírta a billentyűzeten születési dátumát, majd a gépház tetején lévő szobrocskából elkezdett folyni a pálinka az odakészített pohárba. A szerkezet készítőjétől megtudtuk, az egésznek az alapja egy 2 literes, zsiguli ablakmosó tartálya és a hozzá tartozó szivattyú. Ezt hozza működésbe egy egyszerű távirányítós autó,melyet átalakított. A számítógép háza, valamint a ráragasztott billentyűzet csupán a dizájn. A távirányító a szakács úr nyakában lóg, amíg nyomja a gombot, jön a pálinka. Egy ilyen adagoló elkészítése mindössze néhány órát vesz igénybe, viszont biztos siker övezi a rendezvényeken.

A disznóvágás, pálinka, forraltbor, vidámság magában hordozza a legkülönfélébb balesetek veszélyét is, ezért nem árt a szakszerű segítség biztosítása a helyszínen. Az ügyeletes mentőálpolót kérdeztük, hogy mégis mire kell odafigyelni egy ilyen rendezvényen.

Gyakorlatilag bármi megtörténhet az egyszerű gyerek eleséstől, a szúrásos balesetig, amire a ami napon már sajnos volt is példa. – mondta el. Igazából banális eset, egy tisztes úriember, a disznóval való hadakozás közben megvágta magát, de szerencsére a sertés maradt alul a küzdelemben. Nem volt nagy sérülés, de mindenképp fontos a gyors, szakszerű ellátás. Ilyenkor a seb megtisztítása, a vérzés csillapítása, majd a fertőtlenítés a sorrend. Illetve fontos felhívni a páciens figyelmét a tetanusz védőoltás igénybevételére. Esetünkben ez utóbbival nem volt probléma, hisz az úriember az elmúlt öt éven belül kapot ilyen oltást, így védve volt.

Míg a helyszínen tartózkodtunk, más beavatkozást igénylő esetről nem kaptunk hírt, így remélhetjük, hogy a nap hátralévő részében a vidámságé volt a főszerep!

 

,

XVIII. Domaszéki böllérnap

  1. november 26-án a vidék fiatal nagykövetei domaszéki böllérnapon vettek részt.

A rendezvényt Kispéter Géza polgármester úr és Sóki Károly plébános úr nyitotta meg.

Szerte a megyéből, de még a határon túlról is érkeztek résztvevők, versenyzők. Mindenki nagyon szeret ide eljönni, az emberek félretehetik mindennapi gondjaikat, kikapcsolódhatnak, mulathatnak, új barátságok szövődnek az évek során. Sajnos már nem gyakori esemény egy disznóvágás, így igazi kuriózum volt minden egyes program.

A csapatok disznóvágó tudományukat most élesben kamatoztathatták, igazi versenyszellem járta át a bölléreket. Minden csapat a saját tudását, fortélyait, hagyományait hozta magával, sokszínűvé varázsolva a böllértudományt. A résztvevők megfigyelhették a disznóvágás mozzanatait, közben kiváló pálinkákat, forralt bort s meleg teát fogyaszthattak ezen a hűvös novemberi napon. Szerencsére a hangulat nem volt hideg, népzene, lovas-kocsikázás, pecsenyesütő verseny szórakoztatta a látogatókat. A falvaknak megvan a saját vicces története a disznóvágásról, mindenkinél más formában menekült el a sertés a böllérek elől. Bátran lehetett kérdezni, mit, miért, hogyan csinálnak a böllérek. Az egyik csapat tagja elmondása szerint a lövéteiek nem tanulják a szakmát, hanem rá születnek. Régen a falvakban minden család tartott disznót, az emberek ellátták magukat hússal, a disznóvágás mindig is nagy esemény volt, ekkor összejött a család és a barátok, feldolgozták a húst, egész évre volt mit enniük.

Már a legkisebbek is részt vesznek a disznó leölésében, feldolgozásában, elfogyasztásában, így hamar megtanulják a böllérkedés csínját-bínját. Városi ember soha nem fogja megismerni ennek az egész esemény varázsát addig amíg nem vesz részt egy böllérnapon, vagy egy családi disznóvágáson.

A disznó felnevelésétől a vágásig minden információhoz hozzá juthat az ember ha ellátogat egy böllérnapra. Minden család a faluban ha vágott disznót küldött barátainak és családtagjainak kóstolót s később ők is kaptak viszont.

Nagyon szép és hasznos a disznóvágás, vissza kéne térnünk őseink szokásához. Egészséges, megbízható élelmiszerhez juthat az ember ha saját maga neveli fel az állatot majd ő dolgozza fel. A vidék népességét a növénytermesztés és a hozzá fűződő állattenyésztés megtarthatná, a fiatalok nem mennének városokba, más országokba.

Érdemes lenne városiaknak, fiataloknak eljárni ilyen eseményekre, hogy tanulhassanak a disznóvágásról, mert nem tudhatjuk mikor jön el az idő, hogy újra magunknak kell gondoskodnunk egész éves élelmiszer ellátásunkról.

 

 

, ,

Szakszavak a disznóvágásban

  1. november 26-án Vidék Fiatal Nagyköveteiként a 18. Domaszéki böllérnapra látogattunk el. A böllér és pecsenyesütő versennyel összekötött közösségi rendezvényen a falu apraja és nagyja, erdélyi testvértelepülésének képviselői és persze a környékbeli érdeklődök jó hangulatú csoportjai vettek részt. A
    rendezvényen 3 csapat indult a Domaszék legjobb böllére címért illetve 15 vidám csapat versenyzett pecsenyesütés sportnemben. Kihasználva e ritka lehetőséget, csokorba gyűjtöttük a disznóvágásnál használt szakszavakat.

Lecsipecsi: húsok formázásakor leeső apró darabok, amelyeket fűszerezés nélkül, tárcsán megsütnek és muzsdéval és házi kenyérrel fogyasztanak. Forrás: Hargita megye – Lövéte település küldöttsége

Savanyú leves: káposztaleves, amelybe kolbász gombócokat főznek. (Lövéte)

Abáló szalonna: a tokaszalonnát sóval, borssal, fokhagymával megfőzik, kihűlés után paprikával meghintik, hidegen fogyasztják. (Lövéte)

Véres-májas költség: a májat, tüdőt, vesét és egyéb hurka alapanyagokat megfőzik, ledarálják, főtt rizzsel vegyítik, csak a véresbe tesznek csombort, további fűszer a só és a bors. Betöltik, megfőzik, általában meg is sütik.

Meggyantázás: a disznó szőrének, szőrtüszőinek eltávolítására gyantát vagy szurkot szórnak a lebökött disznóra, meleg vízzel leborítják, így a gyanta megolvad és beleragad a szőrbe, amit kanállal esetleg vakaróval eltávolítanak. Előnye, hogy az esetleges szennyeződés nem tud belekerülni perzseléskor a sertés bőrébe.

Vízsó: folyékony átlátszó só, amelyet a lövétei kutakból nyernek. A vízsó só tartalma 40 % körüli. Ezt a folyadékot használják disznóvágáskor bárminemű sózásra. Szalonnákat, sonkákat ebben a vízben áztatják füstötlés előtt.

Csorrantás: víz öntése palackból

Cika káposzta: savanyú káposzta, disznóvágási reggeli a lecsipecsi cika káposztával.

Nájlon bidon: műanyag edény.

Orjas: hátgerinc.

Fogópálinka: a disznóvágás előtt fogyasztott „védőital” (pálinka), a férfiak isszák.

Rendfa: olyan eszköz, amelynek 4 lába van, melyek egy keresztirányú rudat tartanak. A tartó rúdon 2 kampó található, ezekre akasztják fel a már megpucolt sertést, hogy szét tudják bontani.

Sokkoló: a sertés kábítását végzik vele a szúrás megkönnyítésére.

Szúrás: a sertés leölése késsel az ütő artéria elvágásával.

Pörzsölés: a sertés szőrének leégetése.

Forrázás: a sertés forró vízben történő megforgatása a szőr gyengítése és a hámréteg eltávolítása céljából.

Kaparás: a pörzsölést követően a hámréteg és a szőr eltávolítása.

Bontás: a sertés külső megtisztítását követően történő szétvágása.

Orjáról tarjára: bontási mód, ami jelzi melyik húsrészek maradjanak meg.

Hasítás: a rendfán lógó sertés felvágása az alhastól a nyakig.

Zsigerelés: a sertés beleinek kifordítása a hasüregből.

Húrolás: a sertés beleinek takarítása a belő tartalomtól deszkalapon késsel.

Bélmosás: a bél tartalmának kimosása.

Gyomormosás: a gyomor tartalmának kimosása.

Húsformázás: a húsok „szép” alakúra vágása.

Darálás: a belsőségek, hús és szalonna ledarálása.

Hagymás vér: a sertés kiengedett vérének hagymával történő megsütése reggelire.

Böllér máj/resztelt máj: hagyományos disznóvágási étel. A sertés vékonyra szeletelt máját zsíron megdinsztelt vöröshagymán puhára főzzük. Sóval, borssal, paprikával és majorannával fűszerezzük.

Abalé: az üstöt feltöltik vízzel, ebbe teszik bele a hurkának és a disznósajtnak való részeit a disznónak, sóval borssal fűszerezve megfőzik. A főzés után maradt levet nevezik abalénak. Ezt a levet használják a disznótoros káposzta és a hurka rizsének megfőzéséhez. Szintén abalénak nevezik azt a levet, amelyben a hurkákat és a disznósajtot megfőzik. (Tiszta víz, amelybe a fűszerek, zsírok kifőnek).

Üst: ebben történik a főzés, zsírsütés. Rendszerint fatüzelésű, nagy űrtartalmú, főzésre alkalmas nyitott tetejű fém edény.

Hurka töltő/kolbász töltő: a hurka/kolbász bélbe töltésére szolgáló kézi tekerésű eszköz.

Disznósajt: hagyományos módon a disznó megtisztított gyomrába töltött étel. Legfőbb alapanyagai a megfőzött és felvágott fejhús, szív, nyelv, bőrke. Paprikával, sóval, borssal fűszerezik. Betöltést követően megfőzik, kiszorítják belőle a zsiradékot, azaz préselik, majd megfüstölik.

Leszorítás/préselés: a disznósajt elkészítésének utolsó mozzanata.

Zsírsütés: az egyenlő méretűre felkockázott szalonna üstben történő abálásának és sütésének eredményeként a zsírszalonna zsírtartalma kisül, mellékterméke a töpörtyű.

Disznótoros vacsora: a feldolgozott sertésből készült vacsora.

Pecsenye: sült hús.

Töltött káposzta: káposzta levélbe töltött rizses hús.

Töpörtyű: a kisült, kipréselt zsírszalonna.

Kóstoló: a feldolgozott sertésből a segítőknek, barátoknak, rokonoknak adott késztermék. (hurka, kolbász, tepertő).

, ,

Az egyszerűség a jó pecsenye titkára

A disznótorosok egyik hagyományos étele a frissen sült pecsenye. A pecsenye nem más, mint zsiradékon kisütött friss és pácolt sertéshúsból készült étel. Ennek a finom ételnek az elkészítése nagyon egyszerű, mégis megszámlálhatatlan variációja létezik. Itt valóban igaz a régi mondás, hogy „ahány ház, annyi szokás”.

November 26-án a Domaszéki böllérnapon jártunk és rengeteg élménnyel gazdagodtunk. 1998 óta kerül megrendezésre az a remek, családias hangulatú hagyományőrzőrendezvény. A Böllérnap -3°C-ban 6:30kor kezdődött a böllércsapatok és a pecsenyesütők versenyével.
A hideg ellen a pálinka variációk sokaságával lehetett – illetve volt ajánlott – védekezni. A megmérettetés közben különböző technikákkal kerülnek feldolgozásra a sertések, azután a pecsenyéket készítették el különböző formában és ízesítéssel. Idén 15 csapat mutatta be a maga szerint legjobb pecsenye verzióját (és majdnem ugyanennyi saját pálinkáját is). A csapatok összetétele főként Domaszék és könyökén élő versenyzőkből állt, de találkoztunk erdélyi részvevőkkel is.

Ezt az egyedülálló lehetőséget kihasználva elhatároztuk, hogy utánajárunk a jó pecsenye titkának!

 

 

                                                            

 

A domaszéki Jázmin Nyugdíjas Klub hölgy tagjai a férfiakra bízzák a megfelelő friss húsok kiválasztását, amelyet egy egyszerű fűszerezést követően sütnek ki. Elmondásuk szerint a jó hús puha, friss, és ettől más az íze. Mindezt a Domaszéki Élhetőbb Faluért Közhasznú Egyesület csapata is megerősítette: a jó pecsenyéhez elengedhetetlen a friss hús, amelyek közül preferált a tarja. A Domaszéki Családok Klubjának tagjai elárulták, hogy ügyelni kell a jó fűszerezésre is. A fűszerek közül semmi se domináljon, harmóniában kell lenniük. A jellegzetes magyaros fűszerezést a só, bors és fokhagyma mesterhármasa adja meg. A pecsenyesütés fortélyaiba Rácz László, Arany diplomás amatőr Királyi Szakács vezetett be minket.

 

„Alapvetően a tárcsát felmelegítjük, amelyen először füstölt szalonnát sütünk ki, majd ennek a zsírjában sütjük a pácolt tarját. Pácoláshoz sót, borsot, olívaolajat használunk. A só mennyisége a pácolási időtől függ: minél korábban pácoljuk, annál kevesebb só kell, mert megszívja magát, viszont ettől lesz igazán finom! A tarját a pácolás előtt vékonyra klopfoljuk, használhatunk nyakast vagy combot is” – mondta el számunkra a Királyi Szakács.

Találkoztunk olyan recepttel is, ahol a fokhagymás tejben pácolt húsokat paprikás sós lisztbe forgatva sütötték ki. Egyszerűen mennyei!

Természetesen a köretről sem feledkezhetünk meg. A verseny résztvevői hagymás sült krumplit, zöldségeket, puliszkát ajánlottak a húsok mellé, és persze egy kis étvágygerjesztő pálinkát!

A pecsenye titka tehát az egyszerűség, a friss hús, a magyaros, ám harmonikus fűszerezés, amit a versenyzsűri tagjai is megerősítettek, akik elsősorban a házias és disznótoros jelleget, az íz világot és a tálalást pontozták. A csapatok a különböző kategóriákban szép eredményeket értek el!A titkok felkutatása közben kóstolót is kaptunk, ezúton is gratulálunk minden csapatnak és szakácsnak!

És végezetül mondjuk mindenkinek, hogy nem kell feltétlenül disznót vágni, hogy ilyen finomságokat készítsünk, mindössze be kell szereznünk egy darab friss sertéshúst, fűszereket, és egy serpenyőt. Ehhez kínálunk mi is egy remek disznótoros pecsenye receptet, és arra biztatunk mindenkit, hogy elevenítse fel otthon a konyhájában is ezt nagyszerű vidéki hangulatot!

Recept ajánló:

Hozzávalók:

4 sertéstarja csont nélkül

fokhagyma

1 tk. durvára őrölt bors

étolaj

1 kg burgonya

40 dkg házi csalamádé

2 fej lila hagyma

Elkészítés:

A hússzeleteket kiklopfoljuk, a tarján az inas részeket bevagdossuk, megszórjuk sóval, grill fűszerrel és durvára őrölt borssal, és annyi olajat öntünk rá hogy ellepje, majd 24 órára a hűtőbe tesszük pácolódni.

A hagymát és a burgonyát megtisztítjuk. A burgonyát hasábokra a hagymákat fél karikákra vágjuk.

A burgonyát bő olajban megsütjük.

A hússzeleteket grillen vagy serpenyőben, kevés olajon szép pirosra sütjük.

A megsült húst sült burgonyával, házi csalamádéval és a lila hagymával tálaljuk.

Jó étvágyat kívánunk hozzá!

Torma Tibor

Ratting Diána

, ,

Gavallér Böllér Gallér – Disznólkodás/Malackodás egy böllérrel?

Cikkünkben sem a béka- sem a madárperspektíva, sokkal inkább a gallér perspektíva az irányadó. Igyekszünk a böllér gallérjáról szemlélve elemezni a hagyományos és a modern technikával történő disznófeldolgozást.

A domaszéki Böllérnap évek óta nagy érdeklődésre tart számot, nem volt ez másként idén sem. Ilyenkor több csapat mutatja be sertés feldolgozási tudományát. Kiszemeltünk két csapatot az összehasonlító elemzéshez. Az egyik az erdélyi Lövétéről érkezett, s ők hagyományos módszereket használtak, a másik a helyi Száraz Ferdinánd hentesmester csapata, akik modern eszközöket vonultattak fel.

Most pedig következhet a részletekbe menő hasonlítgatás…

 

Mindkét malac házi koszton hízott közel kétszáz kilósra.

A végzetes pillanatban azonban az első csapat egy éles szúró szerszámmal, a másik viszont modernebb technológiát használva, az erre a célra kifejlesztett sokkolót és pisztolyt használta.

Ezután a szőrzet eltávolítása következett. Itt is eltérnek a módszerek: a lövétei
csapat egy forrázó teknőbe fektette a sertést és forró vízben, láncok segítségével megforgatták, hogy a szőr szépen lejöjjön.(Ha mangalicáról van szó, gyantázzák, akárcsak a hölgyek a lábukat a selymes puhaság elérése érdekében.) Majd  hagyományosan szalmával szórják körül a malacot és ezt gyújtják meg, hogy a malac szép pirosra perzselődjön.

Ennél jóval gyorsabb technikát alkalmaztak a másik csapat tagjai, ők ugyanis a szőrt gázpörzsölővel égetik le, majd a lekaparás után újra pörzsölik, utána szépen átmossák a disznót az orra hegyétől a farka végéig. A lemosás után a tényleges feldolgozás következett. Az erdélyiek asztalra fektették és az állat hátától kezdték meg a munkát, kívülről befelé haladva, melynek során a lábvégek, a csülökrészek, az első és hátsó sonkák levétele után a malacot hasra fordították, hogy „levegyék róla a kabátot”. A megnyúzás után következett a zsigerelés, melynek során a belső szerveket, valamint a fejhúst kifőzték egy katlanban, ami majd rizzsel és fűszerekkel összekeverve alkotja a disznótor egyik legfinomabb ételét, a hurkát. A domaszéki böllércsapat egy állványra akasztva előbb a disznó hasánál ejtett egy metszést, majd a belsőségek eltávolítása után kettévágták egy motoros eszközzel, ezután kisebb darabokat készítettek belőle, azaz ők belülről kifelé haladtak. A végtermékek is különböznek, mind arányukban, mind a fűszerezésükben. A hurka elkészítésében a két csapat között volt egy apró eltérés. Tulajdonképpen az összetevők ugyanazok, csak a rizsből kevesebbet használnak az erdélyi magyarok. Mondván, ha szárazabb a hurka, akkor jobban szomjazik rá az ember. Az erdélyiek a szalonnát igen, de a sonkát nem szoktak füstölni, a sonkának való húst inkább elteszik a többi hússal együtt, és remek rántott szeleteket és egyéb sült húsokat készítenek belőle. A szalonna tartósításának egyik alapja a sózás, melyet fateknőben végeznek, hiszen a só a fából nem old ki káros anyagokat, míg a mai műanyag ládák használata erre a célra igen káros. A szalonna formára vágását követően, ami a füstölés és tárolás miatt elengedhetetlen, azonnal a teknőbe kerülnek a már kenyérszalonnának nevezett zsiradékok. Alapvető különbség a magyar és az erdélyi hagyományok között, hogy a magyar csapat a szalonnát jó alaposan besózza, szinte minden apró résbe betömködték a sót, hiszen ez gátolja meg a hús romlását. Ezután a szalonna levet enged és körülbelül egy hétig ebben a sós lében forgatják. A második héten szoktak páclevet főzni, melybe vöröshagyma, feketebors, babérlevél, majoránna, só, köménymag, fokhagyma és szegfűbors kerül. Ezekkel az összetevőkkel összeforralják a páclevet, majd visszahűtve öntik a teknőben lévő szalonnára, addig hogy a lé ellepje. Két hétig forgatni kell a szalonnát a lében, majd a füstülés előtt lemossák langyos vízzel és akác, illetve bükkfa fűrészporral füstölik meg. Kiderült, hogy a lövétei csapat nem szokott pácolni és sózni sem, hiszem a természeti adottságoknak köszönhetően, a szalonnát a faluhoz közeli forrásból vett természetes sós vízben tudják érlelni, ugyanúgy 3 hétig, majd ezután füstölik, általában bükkfa fűrészporral.

A disznótor napjának egyik fénypontja a friss alapanyagból készülő ebéd és/vagy vacsora. Megkérdeztük a két csapatot és itt is igen eltérőek a szokások. A helyiek hagymás sültvért reggeliznek, ebédre a toros levest zöldségekkel, pirított zsemlekockákkal tálalják, a pörköltet hajábansült krumplival fogyasztják, majd a töltött káposzta következik, végül sült kolbász, hurka kóstoló és zárásként – aki még bírja – szilvalekváros papucs, fonott kalács, túros lepény jár. A vendégcsapat elbeszélése szerint náluk a vért inkább a hurkába teszik, így az ő reggelijük a lecsi-pecsi lepcsánkával, a káposztaleves húsgombóccal pedig a mi húslevesünket helyettesíti. A lecsi-pecsi a disznóvágások elmaradhatatlan reggelije, elkészítése:

 

  • Hozzávalók: hús, a disznó a még meleg, nyaki, kövérkés részéből 2 kg, 5 fej piros hagyma, 5 cikk fokhagyma, só, bors, pirospaprika.

 

  • Elkészítése: A húst kockákra vágjuk s egy érclábasban a kályhára rakjuk. Sót, borsot, apróra zúzott fokhagymát adunk hozzá és saját levében pároljuk. Amikor zsírjára sült hozzáadjuk a felkockázott hagymát, majd ízesítjük borssal, pirospaprikával és pár percig még pároljuk. Puliszkával, hordós káposztával tálalják.

 

Az egyik legfontosabb alapkellékről még nem ejtettünk szót, ez pedig nem más, mint a böllérek üzemanyaga. Az anyaországiak az Arany Ászokra, az almából és a barackból készülő házi pálinkára esküsznek, míg a lövéteiek a Csíki sörre és a szilva, illetve az áfonya pálinkára teszik a voksukat. Az erdélyiek szilvapálinkáját volt szerencsénk megkóstolni, amely mind ízében, mind zamatában felülmúlta a hazai ízeket, emellett úgy gondolom hasznos volt az immunrendszerünknek is.

A böllérnapon megismerhettük a böllérek gavallér személyiségét is, hiszen minden tiszteletet megadtak a malacoknak és a toron résztvevő vendégeiknek egyaránt. A malacokat méltó, kegyes halálban részesítették, hogy beteljesíthessék a végzetüket. Nem utolsósorban, pedig olyan ínycsiklandozó ételeket készítettek belőlük, melyek igazán elnyerték a vendégeik dicséretét. Mindezt természetesen egy napi önfeledt társaság „chef”-jeként cselekedték, hol pálinka, sör és némi bor szükségeltetett a munka gördölékeny menetéhez.

Habár cikkünkben a különbségekre hívtuk fel a figyelmet, meg kell említenünk, hogy az estét igen nagy egyetértésben a Katalin bálon zárták a csapatok.

A divat változik, de a gallér marad. :D

 

 

Kispéter Anett

 

Pintér Bálint

Az örök kedvenc, a kenyérlángos

Nagyszüleim elbeszélése alapján, a kenyérlángos (vakaró) a régi időkben a gyerekek étele volt. A kenyérsütésből kimaradt tésztából sütötték ellapogatva déd- és üknagyanyáink a kicsiknek, majd tejföllel, fokhagymával, zsírral megkenve ették.

Finom lett? „ÖHÖM”!!!

Alföldi gyerekként az Északi Középhegységbe költözve bizony hall az ember egy-két számára eddig ismeretlen szokásról, kifejezésről, ételről. Na de azért én is tudok ám újat mutatni egy palóc embernek. Mikor megkérdeztem sógoraimat, van e valami fogalmuk arról, mi is az a slambuc, igen furcsán néztek rám. Próbálkoztam más nevekkel is, mint például: öhöm, betyáros, topogó, […]